Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
Unde autem vel quis ille aut ubi Deus unicus solitarius destitutus (Honnan van, kicsoda és hol található az az egyedüli, magányos és elhagyott Isten) A keresztények tanításának titkossága ellenére azt ismerhette Caecilius a keresztények tanításából, hogy ők csak egyetlen Istent tisztelnek. E tan szidalmára mégis ezt a kettőt vetette szembe: először, hogy egy népnek és bölcseletnek az istenét sem fogadták el istenként, másodszor, hogy a zsidók ugyan őt tisztelték, de mennyire gyönge és esetlen volt, hogy eltűrte, hogy a Római Birodalom isteneinek közreműködésével ostrommal elfoglalták, és együtt a zsidó néppel magát is fogságba hurcolták. így van, ezt mások is fölhánytorgatták, és csodálták, hogy a zsidók Istenét nem honosították a rómaiak. A madaurai Apuleius is, Az aranyszamár IX. könyvében úgy ír le egy zsidó nőt, vagy inkább keresztényt, mintha az, fölrúgva az isteni emberfölötti erőket, szentségtörő előítéletekkel egyetlen Istent hirdetne. Cicero is említést tesz arról, hogy a zsidók vallását a Római Birodalom alávetette és elfoglalta, a Flaccus érdekében mondott beszéd 28. fejezetében: stantibus Hierosolymis, pacatisque Iudaeis, tamen istorum religio sacrorum, a splendore huius imperii gravitate nominis nostri maiorum institutis abhorrebat: nunc vero hoc magis quod illa gens quid de imperio nostro sentiret, ostendit armis, quam cara diis immortalibus esset, docuit quod est victa, quod elocata, quod servata - Míg állt Jeruzsálem, és békében voltak a zsidók, mégis az ő szent dolgokról való vallásuk e birodalom ragyogásától a nevünk tekintélyétől, őseink intézményeitől messze állt; most pedig annál inkább, hogy ez a nép milyen véleménnyel van a birodalmunkról, fegyverekkel mutatta meg, és hogy mennyire drága a halhatatlan isteneknek, bemutatta, mert legyőzték, mert kitelepítették, mert rabszolga sorba sorolták. Erre az igaz vádra tudósán és találóan felelt Tertullianus az Apologetika 26. fejezetében: a zsidókat egyáltalán nem az Istenükkel együtt foglalták el, hanem az Isten, mint tanításai szökevényeit, kiadta őket, és semmirevalóságukkal szolgáltak rá erre a sorscsapásra. Iudaeorum sola et misera gentilitas (pusztán a nyomorult zsidó nemzet...) A régi latin szerzőknél a gentilitas agnationem (benősült rokonságot) jelentett, de itt magát a népet és a vérrokon nemzetet jelöli. így Prudentius, A koszorú (Peri Stephanon) himnuszban I. 9. vos coram gentilitatem - ti a nép előtt. Tertullianus: A lélek 30. fejezetében. Origines: nunc in suis sedibus permanent et alibi amplius gentilitatem deductis colonis phoenerantur. - Most az eredeti vonások székhelyükön megmaradnak és máshol szélesebb körben hoznak kamatos hozamot a telepesek letelepítésével. 130
