Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
X. fejezet Pravae religionis obscuritas (az átkozott vallásnak a titokzatossága) Hogy a keresztények között helyük van azoknak a gaztetteknek, amelyekkel őket Caecilius vádolta (mármint a gyermekmészárlás, a vérfertőző ágyasság és mások) ezt Caecilius véleménye szerint maguk a keresztények erősítik meg, mert ők azon igyekeznek, hogy vallásukat nagy mértékben eltitkolják és elrejtsék, nehogy ezt a pogányok mélyebben megismerhessék. Ez a követett homályosság pedig nem más miatt kötelező közöttük, minthogy természettől fogva rút és szégyenletes dolgok azok, melyeket ők a vallásban tisztelnek vagy cselekszenek. Ezért szégyellik, hogy nyilvánosan előálljanak velük. Ezen elmarasztalásában Caecilius arra, a keresztények között elég korán elfogadott tanításra tekint, amelyet a Titok nevén emlegettek, s ez abban állt, hogy a tanítás fő pontjait, mindenekelőtt a magasztosabbakat, ne adják ki a pogányoknak; azután ne engedjék őket bármifajta szertartás szemlélésére. Ezt a tanítást, amely már a 2. század vége felé kötelező volt, említettük a VIII. fejezet ezen utolsó szavainál: latebrosa et lucifugax natio. Cur nullas aras habent, templa nulla, nulla nota simulacra (Miért nincsenek templomaik, oltáraik, jellegzetes istenszobraik) Caecilius szavaiból, aki tagadja, hogy a keresztényeknek bármifajta temploma lenne, és Octavius feleletéből a 32. fejezetben, aki megengedi, hogy szentélyeket és oltárokat nem birtokolnak, bizonyos tudósok arra következtetnek, hogy az első századokban a keresztényeknek nem voltak templomaik amelyekben gyülekezeteiket meghatározottan és állandóan tartották, tehát sem a templomokban való összegyülekezés, sem a vallás külső megvallása nem tartozik a vallás lényegéhez, mert az első keresztényeknél hiányzott. De, véleményem szerint, ezek a tudósok a valóságtól messzire tévedtek. A keresztények ugyanis rögtön egyházuk megalapítása után az első időktől fogva láthatólag biztos és állandó helyet birtokolhattak, ezek bárki magánhasználatától elkülönítve a közösség vagy azt egyház birtokát jelentették. Véleményem szerint ide kell idézni, hogy Pál, amikor az epheszoszi zsidók már nem tudták elviselni, hogy zsinagógájukban tanít, úgy mondják, hogy naponta ev tt) oxoXr) Topa won tlvos, in schola cuiusdam Tyranni - egy bizonyos Türannosz iskolájában adott elő, méghozzá teljes két évig (ApCsel 19:8). Nem hihetetlen, hogy innen megértsük, hogy ez az epheszoszi lakos, Türannosz, ugyanis ez személynév, ezt az iskolát átengedte, illetve odaajándékozta az egyháznak szent használatra. Ugyancsak Pál a korinthosziakat valóban elmarasztalja, hogy a 128
