Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
műveletlennek. Azaz nem mondta, hogy valamilyen mesterség vagy hivatás alapelemeit ne tudná. A kicsinyítés alak azt jelenti, aki meglehetősen új egy bizonyos hivatásban és még a mesterség akár első alapelveiről sincs ismerete. Caecum vulnus: ez azt jelenti: rejtett. A caecus ugyanis elsősorban azt jelzi, aki a fénytől meg van fosztva, másodlagosan azonban azt is jelenti, ami rejtett, ami elbújt és becsapó. Vergilius, Aeneis 2. ének 453. Limen erat caecaeque fores egy ajtó /rejtett, félreeső... (ford. Lakatos István) azaz rejtettek, nem mindenki számára ismertek. így Columella (1,5.) caeci morbi (rejtett betegségek) néven emlegeti azokat, melyeknek az okát még az orvosok sem tudják felismerni, így aztán a caeca vulnera (vak sebek) rejtett, nem nyilvánvaló ütéseket jelent, ugyanis a tönkölyliszt ráhordott mértéke elragadja a látás elől a gyermeket, amelybe azonban az ütés erőszakosan belehatol. Hac foederantur hostia... - Illyen áldozati vendégséggel szövetkeznek öszve egymás barátságara. Ezekkel a szavakkal az egymással kölcsönösen szövetséget erősítő királyok ősi szokására utal. Mindkét király vagy azok követei, miután levágták az áldozati állatokat, ezek vérének és húsának egy részét magánlakomájuk számára átvették az oltártól, s akkor este a vért s aztán a húst is mindketten megették, ezen együtt-lakomázás a szoros barátságra lépés jele volt, és miközben a levágott állatok húsát megették, ezzel magával arra utaltak, hogyha a kölcsönös barátságtól eltérnek, az olyasfajta megölés és feláldozás büntetésére szolgálnak, mellyel az áldozati állatot sújtották. Ez volt a hostiis foederari (áldozatokkal szövetkezni) vagy áldozati lakomával erősíteni meg a megkötött szövetséget. Caecilius úgy mutatja be, hogy ez a szövetség annál szorosabb a keresztények között, mert emberhús evésével erősítik meg, nem állatéval, és a közös barátság jele mellett a közös bűn tudatával is, azért, mert az erről szóló kölcsönös hallgatás kötelezett a szorosabb barátságra is. Kérdés azonban, hogy erre a fölöttébb ádáz vádra mi adta az alkalmat, és honnan született a rágalom a keresztény emberek fajtájára, mely ártatlan és a vérontástól visszaretten. Egyesek úgy gondolják, hogy ez a keresztények között elfogadott Szent Vacsora tanításából keletkezett. Ugyanis az Eucharistiát a régi keresztények széliében hosszában Krisztus testének és Krisztus vérének nevezték. Előttük járt ebben maga Krisztus Úr is, aki a kenyér és a bor elemeit ocoga Kai alga - corpus et sanguinem suum (testének és vérének) nevezte. Ezeket a szavakat a pogányok ha hallották, sajátosan a a kenyér alatt rejtőző valamely emberre vagy gyermekre értették. Ezen véleményüket igyekeznek megerősíteni Oecumenius valamely elbeszélésével, 123
