Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)
előforduló közönséges aldozatjaban szokott: hanem úgy mint akik elebbeni gonoszságoknak motskat aldazatjok áltál el akarják törülni, azomban pedeg ujjabb nagy vetekben esnek. Éjszakai gyülekezeteket a korai keresztények elsősorban három ok miatt tartottak. 1. Hogy a szent vacsorát és a szeretetlakomát leginkább abban az időben tartsák, amelyben Krisztus urunk ezt először elrendelte. 2. Amikor tombolt az üldözés ereje, nem engedték, hogy az istentiszteletre nap közben legyen idejük, ezért éjszaka és hajnalban szokták tartani a szent összejöveteleket. Plinius a Traianushoz írt levelében (X. 96,1) earn harte fuisse summam vel culpae suae vel erroris, quod essent solitae stato die ante solem convenire, carmenque Christo tamquam Deo canere. - az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek és (váltakozva karban) énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, (ford. Borzsák István) 3. Ehhez járultak a különböző virrasztások, uawuxiSai valamint uavvuxoi Kai SieveyKeis araneis, ezeket éjszakáknak és állandó őrállásoknak nevezték. Ezek rendesen az ünnepnapokat előzték meg, és mintegy előkészítést végeztek az elkövetkező ünnepi időszakok ünnepélyeihez. Különösen a nagyhéten volt úgy, hogy a régi keresztények egész éjszakákat, különösen az utolsót, a feltámadás napját közvetlenül megelőzőt álom nélkül tartották meg és innen kapnak említést annyiszor a régiek írásaiban a Vigiliae Paschales. Tertullianus ezen az alapon tanácsolja feleségének, hogy ne lépjen újabb nászra, különösen ne menjen pogányhoz (Scapulához II. könyv): . Quis enim maritus solemnibus Paschae abnoctantem securus sustinebit? - Mert melyik férj (ti. pogány) fogja elviselni nyugodtan, hogy te a húsvét ünnepén máshol töltsd az éjszakát? Sollemnibus ieiuniis (ünnepi böjtjein) Én úgy vélném, hogy ezek a szavak ugyanezekre a húsvéti vigíliákra utalnak. Akkor ugyanis kezdetben az első keresztények az elején a böjtöt szent módon meg szokták tartani. Sőt az első keresztényeknek ez az egyetlen megszabott böjtjük volt, mert ekkor önszántukból ajánlották ezt maguknak, és ezért voltak magukban meggyőződve, hogy fájdalmat kell érezniük és böjtölniük Krisztus urunk szava szerint. Innen Chrysostomus a Genezishez írt 30. prédikációjában: e körül sokan a böjtre is törekednek uavvuxiőas Lepa?, Kai aypuirvias pernoctationes sacras et vigilias - szent ébrenlétekre és virrasztásokra; hogy megtiszteljék ezt a hetet, amely húsvétot közvetlenül megelőzi. Inhumanis cibis (állatias lakomáin) A többi vádpont között, melyekkel az első keresztényeket vádolták, ez volt a legnagyobb, és nagyobb közutálatot és borzadályt váltott ki 112
