Sinai Miklós: Elmélkedések M. Minucius Felix Octaviusához - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 14. (Debrecen, 2008)

tói az, hogy robustus (tölgyfa-erős). így a szó elejével az augustus azt jelenti: aki szent és sérthetetlenné s fölszenteltté lett. A templa augusta az sacrata et sanda (felszentelt és érinthetetlen). Tanúsítja ezt Ovidius A római naptár 1. 609 sk.

Sanda vocant augusta patres: augusta vocantur Templa sacerdotum, rite dicata manu.

Augustus nevet adtak a szent dolgoknak atyáink; s templomaink is azok, mert felavatja a pap.

(ford. Gaál László)

Először Caius Octavianus Caesart nevezték Augustusnak, azaz szentnek, és olyannak, akit a közönséges természet fölött, maguknak az isteneknek a közelében kell elképzelni. Dio Cassius 53. könyv auyouoTO? w? Kai nXeiov ti fj KaTa avOpcoTTOus’ tov emKaXr|Tai - Augustus quasi hominis natura amplior ipse cognominatus est. - Az Augustus utónevet adták neki, mintegy olyan lévén, aki az emberi természetnél magasztosabb. E mondat értelme pedig ide mutat: a római templomokat és szentélyeket inkább az isteni jótétemények felsorolása alapján lehet fenségesnek tartani, mint gazdagoknak a tisztelet jelvényeivel és ajándékaival. Ugyanis a jótétemény följegyzései voltak azok a kitüntető feliratok, melyeket a szent épületek homlokzatára helyeztek, s melyek közül néhánynak ilyen volt az formája: Numinibus incolis numinibus praesentibus, numinibus inquilinis. - A honos isteneknek, a jelen lévő isteneknek, a bent lakó isteneknek. Viszont a tisztelet gazdag jelei nem a feliratok, hanem aranyból készült szobrok, füstölők, párnák, kocsik és más efféle drágaságok. Az inquilinus főnév a colo (lakik) igéből jön és teljességgel in-colinus. így hívják azt, aki ugyan lakos, de más házában, azaz aki bérelt épületben lakik, és aki emiatt nem örökké lakik ebben, hanem innen elmegy.

Pleni et mixti deo vates /futura praecerpunt/ (ezen isteneknek ihletése és bizalma folytán látják a jövőt a jósok) Mivel úgy hitték, hogy templomaikban jelenlévőkként vannak ott az istenek, ezért gondolták, hogy papjaikra ott különösen hathatnak, és nekik adnak dolgokat, és általuk bármit elérhetnek. Hányszor tetettek a papok valamifajta szent őrületet, amelyről ők úgy gondolták, hogy ez az istenek sugallatára keletkezett! Caecilius itt különösen a Saliuspapokra utal, akik az anciléket vagy Mars kardjait őrizték és az ő ünnepnapján ünnepélyes tripudiummal és tánccal mintegy az istenektől hajtva hordozták ezeket. Ezek közül az egyik praesuit vatesnek is mondták. A calamitas a calamus-ból van, és elsődlegesen valamifajta romlást jelent, amelyet a viharok ereje a vetések szárában tett. Terentius a Heréltben I. felvonás, 1. jelenet: 34. sor: sed ecce ipsa egreditur fundi nostri calamitas. De im' vetésünk jégesője jő (ford. Kis Sándor) Ahol Donatus megfelelő módon ezt mondja: calamitas-nak a

101