Kiséry Zsuzsanna - Szabadi István: A beregi református egyházmegye jegyzőkönyvei 1593-1753 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 12. (Debrecen, 2002)

Innen aztán elmentek Filleriushoz, aki kitartva szokásos makacsságában változatlanul megmaradt amellett, hogy elrendelje, tartsák fogva a diákot, sőt, semmibe véve a főispán levelét, Komlósi tiszttartónak küldte el a levelet, bizonyára azért, mert tőle várta a döntést, hogy mi történjen, mi is erre várunk. Ez június kilencedikén történt.

Miután ez a Komlósi megkapta a főispán levelét, nem törődött vele, hanem június tizedikén visszaírt a bírónak és Filleriusnak, hogy a nagyságos Rákóczi Zsigmond úr szerdán Munkács várába érkezik, és hogy ez a nagyságos úrra tartozik, azt kell tenni, amit ő parancsol, mindazonáltal arra figyelmeztette mindkettőjüket, hogy először a nagyságos úrnál vádolják be a diákokat, ezt is készülték tenni. Miután ezek így történtek megérkezett végül a nagyságos úr szerdán Munkácsra, mi pedig, tudniillik én, Gyarmati Miklós a tisztelendő Vári Bálint, Garai János, Gyarmati Pál, Bányai Péter és Dedai Lukács atyafiakkal, a következő napon elindultunk és pénteken megérkeztünk hozzá. Nála hosszabb szóváltás után elértük, hogy a diákok és a nagyságos úr gyalogos fegyveresei közti ügyet az egyházi tanács előtt először újra tárgyalják, a nagyságos úr azt a feltételt vetette közbe, hogy a fellebbezés az ő székhelyén történjen. Hogy ezt vajon az egyháznak el kell e fogadnia, majd meglátjuk, ha már ott tartunk. Az ügy még egyelőre függőben van, mivel az engedély után senki sem idézte törvény elé a diákokat, senki nem folytatta ellenük a pert. Én erre június huszonharmadikán figyelmeztettem Fillériust Fábián úron keresztül, erre ő azt válaszolta, hogy addig nem történhet semmi, míg a tiszttartó házasodik. És a többi. Még egyszer figyelmeztettem, személyesen, július nyolcadikán, amire azt válaszolta, hogy ami késik, nem múlik.

Történt közben, hogy Erszénygyártó János a lányát kiadta egy bírának, az ő esküvőjére Munkács várának tiszttartója őnagyságának egyéb jeles szolgálóival és polgárával együtt megjelent, nagy volt a sár, este volt. Ott előtte iskolánk jeles rektora, Vári János úr előtt, mintegy titokban azzal fenyegetőzött nekem, hogy azon a napon rám testálja (feladatait) és ő titkon elmegy, hogy nekem kelljen összeadnom azokat a személyeket, valóban meg is tette, amivel fenyegetőzött. Mindaddig bujkált ugyanis, míg én arra nem kényszerültem, hogy még betegen is odamenjek és összeadjam őket. Miután pedig érdeklődtem távollétéről, a felesége azt üzente nekem, hogy azért nincs ott, mert Homokra hívták a tehene visszahozása ügyében, mivel az, aki eddig gondját viselte, nem akarja tovább gondozni. Tényszerűen bebizonyosodott azonban, hogy ezt csak kitalálta. Mielőtt ugyanis, evés, ivás nélkül visszatértem az esküvőről, előbújt rejtekhelyéről. És a többi.

27