Kiséry Zsuzsanna - Szabadi István: A beregi református egyházmegye jegyzőkönyvei 1593-1753 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 12. (Debrecen, 2002)

főispánjához, hogy az tekintélyét latba vetve megakadályozza, hogy a világi bírák elnapolják az ügyet, és rendelje el, hogy ezt az ügyet engedjék át az én bíráskodásom alá, mivel abban kétség kívül én vagyok illetékes. (És a többi) és, hogy adják át nekem a foglyot. Várjuk, hogy az indítvány (és a többi) Június kilencedikén ez az indítvány érkezett hozzám egy másik, nekem címzett levéllel együtt, melyeknek lényege ez:

A nagyságos úr nagyon csodálkozik azon, hogy világiak a mi és az egyház szabadságával szembehelyezkedve merészelnek beavatkozni olyan ügyekbe, amelyek a mi hivatali hatalmunk körébe tartoznak. Ezért írt az első bírónak és a felesküdött polgároknak, nemkülönben Fillerius Péternek, hogy a szegény diákot adják át nekem, hogy elnyerje méltó büntetését, ahogy azt a jog és az igazság megköveteli. Nyomatékosan megkér arra, hogy, a ezt helyesen tette, mint ahogy gondolja, de ha nem, és ugyanúgy beleavatkoznának ügyeimbe, akkor minél előbb értesüljön általunk megátalkodottságukról, és készségesen megígéri, hogy A nagyságos úr a mi szabadságunkat hivatali hatalmából kifolyólag minden esetben meg fogja védeni. Ezt a levelet az új kalendárium 1593. Évében, június tizennyolcadikán írta saját kezűleg. Közben, az indítványra való várakozás alatt a nevezetes és szertett Garai János atyafi közbenjárásával fölkerestem a tiszttartó urat is, felpanaszolván a diákokon esett sérelmet, és hatalmas kitartással követelvén, hogy adják ki nekem a foglyot. Ő viszont azt mondta, hogy ezt nem teszi meg. Sőt határozottan azt nyilatkozta, hogy nem Fillerius annak a fogságnak a kezdeményezője, hanem ő maga, és hogy nem fogja megengedni, hogy az ügyet az Egyházi Bíróság tárgyalja, hanem azt akarja, hogy a bírák és a beregszászi tanács előtt szülessen döntés. Ez Bereg(szászon) meg is történt, június hatodikán, ahol maga a tiszttartó is jelen volt. Eddig semmi igazságot nem sikerült kieszközölnünk tőlük, ezért kényszerültünk arra, hogy, mint ahogyan azt már említettem, a főispánhoz folyamodjunk.

Egyébként pedig, mikor elküldtem a két diákkal, Kallai Györggyel és Kászoni Péterrel, azt a levelet az első bíróhoz, a bíró azt először nem akarta átvenni, hanem egyszerűen elutasította, mintha nem rá tartozna és visszaküldte nekem, de én újra elküldtem a diákokat, hogy menjenek oda, és hogyha nem akarná átvenni, hagyják ott a levelet, így is történt. így aztán a bíró panaszt emelt a jegyzőnél, és eljött hozzám, én pedig úgy bocsátottam el, hogy azt mondtam neki, hogy helyesen járnának el, ha nem tartanának sem a nagyságos patrónus úr, ez Magochi nevű lehetett, sem az egyház, sem a főispán, sem pedig az Úr hatalmától. így folytassák, ha akarnak egy jó tanácsot.

25