Lengyel Katalin (szerk.): „Alamisna képpen conferáltam” A szatmárnémeti református gimnázium alapítványai 1667-1918 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 11. (Debrecen, 2002)
Végrendelet utján hagyományozott alapítványok
semnek támasza és alapja, egyházam vallási elveiből és szelleméből merítettem: bizonyos elválaszthatatlan lelki kötelékkel ffiz egyházamhoz. Érzem, hogy viszonyaim között egyházamnak nagyon sokkal tartozom, s ennek következtében életemnek céljául nemesebb maradandóbb eszmét nem tűzhetek ki, mint azt, hogy egyházamat támogassam, egész valómmal, szükségesnek tartom ezt különösen egyházam jelenlegi helyzetében, midőn a kor szellemével szemben egyházam a vallási közöny anyagias gondolkodással nehéz sajátszerű viszonyok között van utalva megküzdeni. Egyházam támogatásával hazafias s egyszersmind szülővárosom iránti polgári kötelességet vélek teljesíteni, mert a történeti fejlődés és hagyomány egyházamnak városunkban, valamint a múltban nagyjelentőségű szerepet juttatott, úgy jövőben még nagyobb nemzeti feladatot tűzött ki. Meggyőződésem világánál látom, hogy városunknak, mint egy nagy protestáns vidék súlypontjának, jövő fejlődésének feltételét az képezi, hogy itt szellemileg erős, s anyagilag szilárd ev. ref. egyház legyen. Szomorúan látom, hogy egyházam tagjaiban az egyház iránti áldozatkésség, a fenntartási érzet és tudat, aláhanyatlott. Míg az előző nemzedéknek vagyonosabbjai lelkűkben úgy fogták fel az egyház iránti kötelességet, hogy az igaz protestáns hívőknek egyházáról, mely a vallás erejét és vigaszát adja az élet és halál nagy harcában, utolsó gondolatában sem szabad megfeledkezni: addig a jelenlegi nemzedék egyházával mit sem gondolva közönyösen hunyja le szemét a végső álomra. Egyházamnak ereje híveinek azon szeretetében van, melyet az a tudat kelt a hívők szívében, hogy egyházunkat elődeink sok viszontagságok, hosszas szenvedések, sőt életök feláldozásának árán hagyták reánk. Ez a tudat kell, hogy síronkig kísérjen bennünket. És ha reánk a múlt idők szenvedései és viszontagságai elmúltával egyházunk fenntartása oly nagy áldozatokat ma már nem ró, mint elődeinkre: rójuk le kötelességünket a viszonyoknak megfelelően akképpen, hogy az idők szellemének másnemű megpróbáltatásai között egyházunknak jó fejlődése biztosítva legyen. Ezen érzülettől áthatva halálom esetére összes vagyonomról következő végrendelkezést teszem: 42
