Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum diáksága 1682-1851 - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 8. (Debrecen, 2000)

A LÍCEUM KIALAKULÁSA ÉS A FORRÁSOK - A líceum kialakulása és fejlődése

(praeceptor publicus) végzi. Kivételt képez a német osztály, ahol amikor arra mód van mindig egy magasabb beosztású és javadalmazású „praeses” oktat. A felsőbb oskolában Szigeten négy éves ciklusban a főbb tudományokat két professzor adja elő.21

Ez az oktatási-nevelési keret nagyvonalakban egy fél évszázadon át érvényben maradt. Az iskola jellegében beállt változások az intézet elnevezésében is módosulást eredményeznek. 1805 júliusától a Gymnasii Academicii megnevezést használják. 1813-ban találkozunk először a lyceum-i címzettel, de ennek általánossá válását 1820-tól datálhatjuk.22 Mivel a Hari által bevezetett osztálybeosztás a gimnaziális és humanitási osztályoknál nagyvonalakban megegyezett az 1807-ben kiadott Ratio Institutionis elveivel, ezen a téren nem volt szükség nagyobb változtatásokra. Megjegyzendő csupán az, hogy 1822-től a külön német osztály megszűnt létezni. Az 1838/39-es tanévben az elemi osztályokat külön választották a gimnáziumtól, és ettől kezdve egyben az elemi I-IV osztályú oktatást is megszervezték.

Ennél sokkal fontosabb változás tanúi vagyunk az academiai osztályok esetében. Ez a változás az 1837/38-as tanév kezdetekor lépett élete. Egy évvel korábban a későbbi mikszáthi hős gróf Buttler János alapítványt létesített a „hazai jog” Szigeten történő oktatása érdekében.23 Az így létrehozott alapítvány nyomán a szigeti református líceum keretében megindult a rendszeres jogászképzés. Az első- és másodévi filozófiai (bölcseleti) alapoktatás után a diákok választhattak: megmaradnak-e az addig is létező teológiai kurzusok hallgatása mellett, vagy pedig a magyar nyelven folyó „hazai jogra” és az ezt kiegészítő kurzusokra iratkoznak-e be.24

Az iskolaszerkezet újabb módosítására az 1845/46-os tanév kezdetén került sor. Ettől az évtől kezdve a teológusképzés Szigeten megszűnt. Az első- és másodéves bölcsészek tanrendjébe a teológia is beépült, de ezek elvégzése már senkit sem jogosított a lelkészi hivatás gyakorlására. A középfokú oktatás terén most vették tervbe a gimnáziumi oktatással párhuzamosan futó polgári iskolatípus kialakítását,25 de ennek gyakorlatba ültetése az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, valamint az ezt követő évek az Entwurf de. Organizations der Gymnasien und Realschulen in Österreich rendelkezései miatt nem történt meg. A megszorító előírások miatt az utolsó felsőfokú vizsgákra az 1850/51-es tanévben került sor. Anyagi fedezet hiányában az 1855/56-os tanévben már csupán a négy gimnáziumi osztály nyitotta meg kapuit. Ez volt a mélypont, de az újabb emelkedés kiindulópontja is. 1855 novemberében a szigeti iskola elnyerte a nyilvánossági jogot. Jelentős alapítványok révén anyagilag megerősödött, s ez újabb tanárok alkalmazását tette lehetővé. Az 1859/60-as tanévtől kezdve az intézet évente egy-egy osztállyal bővült, az 1863/64-es tanévben pedig megtartották az első érettségi vizsgát is. 1869-ben ajogi tanfolyam beindulásával az intézet újból főiskolai státuszt nyert.

Visszaállt tehát az a szint, amelyet a szigeti iskola a XVIII. és XIX. század fordulóján már biztosított magának. Most már a múltba tekintő sóvárgást a jövőbe veil