Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

nagyon gépies vóit a hitcikkek betanítása, s theológiai tudományosságuknak egyáltalában nem adatott meg az igazi vallásos kenet. - Ezen szerfeletti kártékony hiány pedig onnan származott, mert a reformált keresztyén vallást soha sem a rómaikatholika vallással hasonlították öszve az iljak, de mindig a philosophiai csábú rationalismussal. Mi magában még nem okozott vólna veszedelmet, sőt előnyül szolgálhatandotf mert hiszen maga a Reformatio is rationalis indokok eredménye, s mint gyémántot gyémántporral köszörülnek gyönyörű brilliánttá, igy lehet a reformált kér. vallást a rationalismus által dicsőbbé szépíteni. A veszedelmet az okozta, hogy a tapasztalatlan ifjak nem tudtak a drága kinccsel bánni, a gyémántporral elköszörülték az egész gyémántdarabot; addig bölcselkedtek a theológiában, mig egyszer - a nélkül hogy észrevették vólna - magát a vallást is elbölcselkedték maguktól. Soha csak egy igét sem hallott az ifjú, a Symbolicus könyv azon kimondhatlan fontosságú becséről, hogy a vallásos társúlat consistentiája ezen alapúi. -Illyen lévén az iljak érzülete, csak elhűltek bele, midőn prédikátorrá szenteltetés alkalmával a Helvetica Confessiora eskettettek meg, s a kötelező erejű Katonai Géléi Kánonból olvasták, mikép a confessionalis hitcikkekkel ellenkező predikálás, erős büntetés, t.i. a predikátorságbóli hitáltatás, alá van vetve. Ugyan ezen Kánonban foglaltatik egyszersmind egy rendelet, melly az önmagában habzó prédikátornak lelkiesméretét mintegy salválja ezen rendeletnek értelme az, hogy ha valamellyik prédikátor egyik vagy másik hitcikkre nézve nem egyeznék meg a Confessio

85