Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

ország törvényét, jól tudván, milly sulyjos terhet viselt a felekezet, mig törvényen kívüli állapotban volt, s hogy ha ki nem elégítő is a törvény még is jobb; mint a semmi törvény. Ezért az 1790-ki vallásra vonatkozó törvénynek - mellybe a bécsi és a linczi pacificatiók is be voltak foglalva - pontos megtartását a Superintendenseknek erősen lelkére kötötte a Convent. És Buday Ézsaiás híven is megfelelt e kötelességének, s Aranyi irányában szigorú figyelemmel volt. Nem is csuda, ha Buday Ézsaiás igen aggodalmasan viselte magát. Ö neki, mint Egyházkerületi főjegyzőnek, Benedek superintendensége alatt, sok baja volt, a kormánynak olly féle intézményeivel, mellyek az 1790-ki törvényes jogainkat ismételve megtámadták, s azokon sérelmet ejteni igyekeztek. Illyen volt az 1813-ban kiadott "Ratio Educationis" melly ellen olly dicső feliratot készített, mellynél erélyesb és nyomatékosb az egyházkerület levéltárában aligha van. Illyen volt a kormánynak 1819-ben kiadott azon rendelvénye, miszerént a bábáknak kötelességül tétetik, hogy a reform, kisdedet. - ha élete veszélyben forog, mig a prédikátorhoz vinnék, - nehogy kereszteletlenül haljon meg, megkeresztelni tartoznak. Ez ellen is Buday készítette a feliratot, hivatkozván a keresztségrőli azon hitcikkekre, mellyek az 1790 sanctionált symbolikus könyvünkben országos törvény védelme alá helyeztettek.

Az Egzegesis professora, Erdélyi Jósef, nem volt olly lelkiesméretesen hű a confessióhoz. Leckéin, mind az ó mind az új testamentom magyarázása alkalmával, miután a supematuralis theologusok véleményét leíratta, előadta egyszersmind a

81