Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

I. rész Hittani szempontból

példány, s mi okból maradtak a raktár szegletében lekötözve. Fűtől fátóli tudakozódásom nem vezetett semmi eredményre. A városi jegyzőkönyvek s a nyomdai számadások semmit sem tudtak ezen könyvekről, sem a kinyomatásukat illető rendeletről, sem a költségvetésről, mintha azok minden munka és költség nélkül termettek volna.

Ezen körülményt el kellett beszélnem azért, mert ez ébresztette fel figyelmemet gondolkozni a felől, miért mellőzzük mi Helvétzia Vallástételt tartók épen a Helvétziai Vallástételt magábanfoglaló könyvet, s miért fordítunk olly nagy gondot a Heidelbergi Kátéra. Gondolkozni mondám, mert külső positiv okát a dolog valódi tényállásának nem találtam. A kormány e tekintetben sem tiltó sem parancsoló intézménnyel soha sem avatkozott. Az egyházi fennálló canonok is, csak általában szólnak a hitcikkek templomi tárgyalásáról, (:de fidei articulis in concione pertractandis:) nem tűzvén ki egyenesen a symbólikus könyvül elismert két könyv közzűl egyiket is.

Részént saját okoskodásom, részént debreceni prédikátortiszttársainak s a főiskolai tanítóknak véleménye után, abban állapodtam meg, hogy különösen két fő- és pedig a tartalom lényegében fekvő- ok szorította félre a Helvetica confessiót. Egyik ok ez, mert a Helv. Confessióban mindenik reformált hitcikknél élesen vagdaltatnak le a pápások babonái, s igy következik a megtisztított keresztyén dogma. Immár ha templomi magyarázatéi ezen könyv használtatott volna: a prédikátornak szükségesképen ki kellendett terjeszkednie a rómaikatholikusok elleni polemisálásra.

63