Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
I. rész Hittani szempontból
Hittani szempontból Magyarországon, a felvett korszakban, "uralkodó vallás" cimet viselt a rómaikatholika hit. A görög egyesültek, görög nem egyesültek, ágostai és helvét hitvallást tartók felekezetének hite pedig "törvényesen bevett vallás"nak neveztetett. (:Dominans religio, és receptae religiones:) Ország törvényénél fogva tehát, a magyar reformált Egyháznak symbolikus könyve a Helvétziai Vallástétel (:Helvetica Confessio:) volt, melly mind magyar mind latin nyelven, koronként, több Ízben kinyomtattatott. Helvétziai vallástételt tartónak címezte a felekezetet minden hivatalos intézményekben a kormány; így nevezte önmagát önmaga a felekezet is, minden hivatalos jegyző könyveiben, okmányaiban; s az egyház veteményes kertjének, a debreceni kollegyiomnak, e századokon keresztül virágzott főiskolának, az országban mindenfelé lakozó hivek adakozásából emelt középületére, nagy betűkkel jegyeztette fel: "A helvétziai vallástételt tartó magyarországi ekklézsiák adakozásából épült": végre a prédikátorok, amidőn felszenteltettek, a Helv. Confessiora eskettettek meg. És még is, mind ezek mellett is, a Helvét Hitvallás, mint symbolikus könyv, sem az alsó sem a felső iskolákban nem taníttatott az egész tiszántúli egyházkerületben. Sőt még a theologicus cursusban sem taníttatott az egyházi hivatalra készülő 60
