Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Bevezetés

pártszinczetű ember, hogy az említett reformátorok egyedül vallásos eszmék tisztítására fordították egész erejűket.

Eszmeforradalom volt tehát a Reformatio; és a Reformatio által megtisztított keresztyén vallásrendszemek, vagyis az úgynevezett protestáns ekklézsiának tancikkjei, ugyanakkor midőn a pápista tanokon győzelmet nyertek, megtestesített eszméik által a polgárzatok társalmi életére, socialis viszonyaira, ellenállhatlan befolyást gyakoroltak, s az emberjogok gyakorlását előmozdították.

Nézzük meg a Reformatio által önállásúvá vált Protestantismus lb elvét.

A íbelv, mellyböl a Protestantismus született, s melly nélkülözhetlen feltétele és kelléke a Protestantismus életének: a Lelkiesméret szabadsága. Áll pedig ez abban; miszerént a protestáns keresztyén ember hite és meggyőződése, széles e föld hátán, semmiféle látható egyénnek vagy testületnek, erőnek, hatalomnak, tekintélynek, sincsen kényszeritőleg alávetve. Ezen elv, ellentétben áll a rómaikatholika ekklézsia alapelvével, t.i. az Ekklézsia tekintélyével, mi szerént, a rómaikath. ekklézsiához tartozó keresztyének, hit dolgában alá vannak vetve az Ekklézsia által elhatározott s elfogadott hitágazatoknak; - nem változtatván az elv lényegén legkissebbet is, az Ekklézsiáróli fogalomnak azon különbözősége, miszerént némellyek a közönséges zsinatot a pápának mások a pápát a közönséges zsinatnak teszik felibe; mig némellyel a pápát és zsinatot, vagy pedig az öszves derust, a

47