Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

Bevezetés

szertartásai ezek: Azok, kik a Krisztus által tanított hitet beveszik, Keresztséé által avattassanak be a hivök társaságába. Továbbá, hogy azok, kik már tagjai a hivök társaságának, koronkénti bizonság s vallástétel végett jelenjenek meg a hivök gyülekezetében, hol a vallásalapitó Jésus halálának emlékezetére, s hitöknek mintegy megpecsételésére, részesüljenek a testvéri szeretetet jelképező közös vendégségben, a Véevacsorában. - Végre, az Isten iránti tiszteletnek külső nyilatkoztatására ajánlja, a szív

teljességéből fakadt könyörgést imádkozást éneklést és dicséretmondást.

"így fogták e fel a Jésus philosophiai tanjait az Evangélisták és Apostolok", e kérdést, hely és időszerű történelmi felvilágosításokkal, lehetne úgy erőltetni, csűrni csavarni, hogy nézetünkkel öszhangzó lenne a felelet. Nekem jelenlegi célomhoz az illy erőltetett magyarázatra semmi szükségem. Mert állításom csak ennyi, hogy "a fentebb elősorolt hitcikkek, romolhatlan és tiszta gyémántminőségben előadatnak az Új testamentumban." Ezeken kivűl, mik foglaltatnak azokban még más egyebek is, a theológiának s jelesül a Bibliai Kritikának köréhez tartozik.

A kiemelt sarkalatos hitcikkek, mint tanok, a keresztyénség első korszakában két élű fegyverként hatottak; t.i. önmagára a keresztyének társulatára: és - a rajtok kivül létező de velők érülközésben álott többi embereknek, - a nem keresztyéneknek társulatára; a nélkül azonban, hogy a keresztyén vallás-rendszer valamelly polgári kormány gépezetébe beillesztve lett volna.

40