Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

közzül csak három u.m. a debreceni, kunsági, és hajdúsági ellenezte ezen pont kérvényezését; tiz tractus erősen sürgette; erősen sürgették a közgyűlésen megjelent számos egyének is. Az országgyűlés végóráiban érkezett Posonba a nyomtatott petitió; fokurátor Vay Miklóshoz, debreceni követ Sápy Sámuelhez, országgyűlési prédikátor Dobos Jóscfhez küldetett egy' egy csomó. Tárgyalás alá e szerént nem került ugyan a tiszántúli egyházkerület petitiója, de mindenfelé szétteijedt. Cultus minister Ötvös Jósef, nem ezen petitió folytán, de azért, mert a protestáns fclckezct egyházkormánylatának az államkormány új szervezetéhezi módosítását, a felekczettcl együtt értekezve kívánta elintézni: felszólította a két protestáns felekezel nyolc superintendentiáját, hogy 1848 sept. 1-jén Pesten képviselőik által jelenjenek meg, s ezen képviseleti egyházgyűléssel fogja magát érintkezésbe tenni. A kölcsönös értekezés eredménye ezen kormányintézkedés volt, miszerént felekezetűnk lelkészeinek évi fizetése minden olyan ekklézsiában hol az háromszáz ft-nyi öszvegre fel nem megyen, a hiányt kipoltoló öszveg az államormány által teljesittetik. Úgy is lön. Miután a kellő számítás megtörtént: az egész egyházkerület lelkészeit illető pénzöszveget a cultus minister a superintendenshez kézbesitettni rendelte. Ettől átvette az egyházkerületi pénztámok, s minden egyházvidék illetékét az espercsteknck számolván át, az egyes lelkészek pótléksegélye mindeniknek kézbesittetett. 1849-ik évi május hónapban osztatott ki e segélyöszveg. Első és utolsó: mint maga a magyar felelős ministerium első és utolsó.

321