Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

leszavazták. Mi is, a mennyiben ők a fökurátor teremtményei valának, más szókkal ide megy ki, hogy a fökurátor a tractusokat nullificálta. - Az eféle súrlódásokat öszveütközések követték, s kezdett terjedni és megerősödni azon nézet és vágy, miszerént az egyházkormánylat ágazatait el kell egymástól különözni, az említett önkényes kinevezéseket pedig végkép meg kell szüntetni; valamint az élethosszantai hivataloskodás ellen is erős felszólalás történt, s a három évenkénti tisztválasztás sürgettetett.

Az eh. kerületi tanácsrendszert változtatni törekvő újításokkal, s követelésekkel különösen a Felső-szabolcsi egyházvidék lépett fel. Ugyanis ezen egyházvidék már 1845-ben illető esperestje mellett egy egy választott képviselőt küldött az egyházkerületi gyűlésre, kinyilatkoztatván, mikép az egyházvidék szereti és tiszteli az épen hivatalban levő esperestet, mint az egyházvidék igazgatására igen alkalmatos tevékeny kormányzót, de gondolkozásmódját az egyházvidék nem osztván, őt egyházvidék képviselőjéül nem tekinti, s ennélfogva mellette mint végrehajtási tisztviselő mellett, koronként küld képviselőt is, ki az egyházkerületi gyűlésben minden közügyek szabályhozások s.a.t. tárgyalásakor az egyházvidék nevében szavazzon; egyszersmind azt is kívánta, hogy a bíráskodás egyenesen e célra választott egyének által történjék. Sőt, végre, felszólittatni követelte az egyházvidékeket, hogy az ő gyakorlatba vett eljárását kövessék, indítványait pedig pártolják. Ez utolsó követelés válasz nélkül maradt; „bírói testületek” iránti indítványa a reménylett zsinat teendőjéül jelöltetett; a gyűlésekrei képviselők küldése pedig

316