Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

fogadott presbyterianum regiincnnck elveivel öszveütközők ne legyenek.

b. / az egyházvidéki tanácsülések, hasonlókép ily közgyűlések voltak, melyben az illető egyházvidék ckklézsiáinak tagjai megjelenhettek, beszélhettek, votum informativumjokat nyilváníthatták, s ekkép az egyházvidék helyhatósági szabályainak hozására befolyást gyakorolhattak. Sinórmértékül ezen szabályokra nézve, a fentebb említetteken kívül, szolgált még az is, hogy az egyházvidéki szabályok az cgyházkerülcti szabályoktól eltérők, vagy azzal öszveütközők nem lehettek.

c. / végre, az ckklézsiai presbitériumok is, nagyfontosságú és az egész ckklézsiát egyetemesen illető ügyekben, minők például templom vagy iskola építés, általában fizetési teher megosztás, lelkészválasztás, presbiterválasztás s.a.t. közgyűléseket tartottak. Kivévén az olyan ekklézsiákat, hol a képviselő presbiterek a község által ennek nevébeni intézkedésre teljes hatalommal voltak felruházva; s az ilyen presbitériumok, szükség s célhoz képest helybeli szabályokat is hozlak.

Itt, most már részletesen elő kellene sorolni, mik tartoztak kizárólag az ckklézsiai. az egyházvidéki. s az cgyházkerülcti consistoriumok igazgatási hatáskörébe. De ki tudna minden egyes előfordulható esetet felemlíteni? Legyen elég tehát ez általános elv: miszerént, az igazgatás felülről jött lefelé, s igy a fensőbb az alsóbb kört magában foglalta; de azért egyik sem vágott be a másiknak természetes jogkörébe; továbbá, még egy más igazán egyházi, mert erkölcsi elv: miszerént a községi s helytartósági működésnek minél

305