Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

III. rész Egyházkormánylat

Az államkormány viszonya az egyházi kormányhoz.

Magyarországon 1849 aug. 13-ig az államkormánylat közigazgatási részét a naevméltóságú magyar királyi helytartó tanács vitte kibocsátott intézvényei által. A helytartósági intézvények az egyházkerületi tanácshoz cimeztettek, s az illető superintendensekhez küldettek. Ez intézvények az egyházkerületi tanácsülésben felolvastatván vagy teljesedésbe vétetni rendeltettek; vagy pedig, ha netalán valami egyházi jogra nézve sérelmeseknek Ítéltettek, irántok az egyházkerületi tanács Felterjesztést - representatiot - készített, s ezt a Helytartósági tanácshoz hódolattal felküldte. Körülményszerűleg egyenesen a Királyi felséghez is járulhatott alázatos Felterjesztésével. Általában a lelkészek csupán oly rendelvények által köteleztettek, melyeket illető egyházi felsőségeiktől vettek; s az államkormány csupán csak az egyházkerületi tanácsokkal vólt érülközésben bármi nemű igazgatási ügyet tekintve. A vármegyék, szabad kerületek, s királyi városok igazgatási hatóságai is, egyházi ügyekben, az egyházkerületi tanácshoz intézték hivatalos leveleiket. Valamint az egyház is, minden polgári viszonyokat, az egész felekezetre vonatkozó sérelmeknek országgyűlési tárgyalását tekintve, az egyházkerületi tanácsból kelt megkereső leveleiben tette magát érülközésbe a polgári hatóságokkal.

így, az egyházkormánylat minden kül- és bel- viszonyaiban teljes épségben megtarthatta s megtartotta autonómiáját. Jegyzőkönyveit azonban pro suprema inspectione, a Helyt.

302