Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
- címet viselt. Elnökei a gyűlésnek, s egyszersmind az egész egyházkerületnek kormányzói, a Superintendens és a Fő Kurator. Ezen huszonkilenc, - vagy, ha a világiak közül is választatott jegyző mint választatott volt Szoboszlai kora előtt; harminc-tagból állott tulajdonképen az egyházkerületi tanács; ezek bírtak döntő szavazattal. Péchy Imre Fő Kurator, azonban, behozta az egyházi életbe is a vármegyéknél divatozott ama szokást, miszerént a Főispán táblabirókat nevezett ki, s ehezképest ő is nevezett ki nehány világi tanácsbirákat a superintendentiale consistorium szerves tagjai mellé. Példáját követte a Superintendens, s ő is nevezett ki az egyháziak közzül nehányat. Ezen szokás ellen oly nagy volt mindenfelé a resensus, a kinevezett táblabirók - assessorok - ellen oly kemény volt a felszólalás, hogy Vay Miklós fokurátorsága alatt már egészen megszűnt a kinevezés, az addig kinevezettek azonban nem fosztattak meg e tisztességtől, s hol jó - hol kártékony befolyásukat, az én hivataloskodásom ideje alatt mindig gyakorolták. Az egyházkerületi jegyzőnek, mint ilyennek, döntő szavazata nem volt; votum decisivummal csak úgy birt, ha egyszersmind esperesi vagy kinevezett tanácsbirói hivatalt is viselt.- Az egyházkerületi tanácsnak tagja volt még, hivatalánál fogva, a debreceni ekklézsia Kurátora mint egyszersmind a debreceni főiskolának az egyházkerületi Főgondnok mellett helybeli vicekurátora; döntő szavazattal azonban csak a főiskolát érdeklő tárgyakban birt, hacsak assessorrá is ki nem volt nevezve; ez utóbbi esetben minden fenforgó ügyeknél döntő szavazata volt. 294
