Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
III. rész Egyházkormánylat
A./ Egyházi törvényhozás Magyarországon a protestáns egyháznak az államhozi viszonyát, fegyverrel kivívott békekötések, s ezek folytán országos törvénykönyvbe igtatott, országos erejű, polgári törvények, oly módon határozták meg, hogy a felekezeteknek mind szabad vallásgyakorlata, mind egyházkormánylati önállósága, autonómiája, sértetlenül maradjon; s az uralkodó fejdelemnek és az általa kezelt államkormánynak, csupán csak a fejdelmi "jus supremae inspectionis" hagyassék fenn, a jogtudósok collegialis tana szerént; a mennyiben a polgárzatban semmiféle társulat sem vétethetik ki az államhatalom legfensőbb felügyelése alól. Az ide vonatkozó, egyház s állam közötti viszonyt elintéző, országos törvénycikkek egybeszedve kiadattak a tiszántúli egyházkerület 1843-ki egyházi névtárában. Sarkalatosok ezek közül az 1606-ban bécsi s 1645-ben linczi békekötéseknek 1608- ban s 1647-ben törvénybe igtatott cikkjei; továbbá az 1790/91 országgyűlés 26 t.c.; végre az 1843/44 o.gy. III. t.c. Az 1791:26 articulusban a protestáns felekezet autonómiája ezen igékkel biztosittatik "propria habeant consistoria suosque superattendentes, canones vero ecclesiastici, in quorum usu actuali existunt, nec per regias resolutiones nec per dicasterialia mandata alterari possint" [legyenek külön tanácskozó testületeik és saját fotisztviselőik, továbbá egyházi törvényeik, ezeknek alkalmazásával élik életüket, és sem királyi rendelet, sem törvényhozó szerv intézkedése ne változtathassa meg azokat]. Immár ez idő szerént a tiszántúli reformált egyházkerület az úgy 286
