Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

Esperestek és Superintendensek felszentelésére semmi szertartásaink sem vóltak ez egyen kívül: az elválasztott esperest fejére rátévén kezét a Superintendens, az új Superintendens fejére pedig a leidősb esperest, egy imádság mondatott, s az illető feleskettetett a helv. confessio s presbiterianum regimen megtartására, és a királyi felség iránti hűségre. Az imádság s esketés csak a gyűlésteremben tartatott. Midőn Szoboszlai Pap István superintendenségre szenteltetett, magas termete miatt nem érte fel feje tetejét az imádkozó esperes, s Szoboszlai előkapván a közel padra tett köpenyét ezt leteritette s rá térdelt. Ez esemény folytán indítvány tétetett, hogy a superintendenseknek templomban s ünnepélyesen felszentelésére nézve véleményes tervjavaslatot kellene készíttetni. Az indítvány elfogadtatott, e célra egy választmány ki is neveztetett: de ezen választmány soha sem ült öszve, s igy nem is készített semmi tervet.

Mékép történt a falusi iskolatanitóknak keresztség és úrvacsora kiszolgáltatása végetti exmisszió: nem tudom. Csak ennyit tudok, hogy a kibocsátás az esperestől függött, ő általa történt, s csupán egy ekklézsia körére terjedt.

278