Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
Lelkészek felszentcltetése. vagy Lelkészrendbe való felavattatása. Heves vitatkozások voltak s vannak e szó felett "felszentelés", valamint a felett is, valyon van-e a reformátusoknál "lelkészrcnd"? Én a vitatkozók által felhordatni szokott vódveket mellőzvén: az egész tárgyat az által vélem eldöntődnek, "mi volt a tényleges gyakorlat egyházunkban, s jelesen a tiszántúli egyházkerületben"? E kérdésre pedig a feleletet, a tiszántúli egyházkerület jegyzőkönyvi kivonata szerént, az 1837-ik évi egyházi névtár 121-ik lapján illy igékkel olvassuk: 4./ "Felszcnteltctendö" Lelkipásztorok: "Az egyházvidékek valakit a lelkipásztori kötelességek teljesítésére kibocsáthatnak, meghatalmazhatnak (:t.i. az e.h. vidéki körben:): de a szent szolgálatra senkit fel nem eskethetnek, és törvénnyé tétetik, hogy ezen esketés az ordinatio alkalmatosságával történjék. E.Rend. 1824.okt.2. Sem Káplánok sem úgy nevezett Administratorok ordinatiora nem bocsáttatnak, hanem csak rendes lelkipásztorok. E.Rend. 1832.aug.10. Az ordinatio mindenkor Lőrincnapi vásárkor tartani rendeltetik 181 l.okt.5. A felszenteltetett lelkipásztorok közzül azoknak neveik, kik magukat tudományjok által megkülönböztették és kitetszőknek 275
