Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
II. rész Szertartási szempontból
azután megkövette az ekklézsiát is ily igékkel: "Kérem a szent gyülekezetét, hogy az én tisztátalanságomat felejtse el, bűnömet szememre ne hányja, s jóvóltában részesítsen." A lelkész, ezek után, Isten nevében kihirdette az ő bűnének bocsánatát, a gyülekezetét pedig keresztyéni engedé-kenységre és szeretetre buzdítván, a szertartást ez igékkel rekesztette bé. " Senki pedig felfuvalkodván ne bizakodjék, hanem a ki áll, meg ne lássa, hogy el ne essék. Te pedig bűneidből megtért kér. társunk: eredj el békével, s többé ne vétkezzél, hogy gonoszbúi ne legyen dolgod. -Egyéni véleményem szerént: noha a bűn, hol egy hol más úton, ki tud is sikamlani a büntetés elől, s igy sok nagyobb bűnösök átszöknek az egyházi fegyelmen: én boldognak mondom erkölcsi tekintetben az oly ekklézsiát, melynek tagjai önmaguk örködnek tagtársaik becsületes magaviseleté felett, s az cltántorodottat magukba szállani erkölcsileg kényszerítik. Az ekklézsiát követett személyek nevei bejegyeztettek az Ekklézsiai könyvbe, s ebből adatott ki számukra parokhialis pecsét alatt a történtekről szóló bizonyítvány. Az ily bizonyítvány birtokosát, ezen bűnéért senki sem volt szabad megtámadni. Ha valaki mindemellett is szemére hányta volna: ez lett közmegvetés tárgyává, mint engesztclhetlcn, rossz szivű, ördögök edénye. E szerént a nép tudott nemesen szigorú, s nagylelkűen engedékeny lenni. Igazságnak erős Istene! áld és szenteld meg mind az időknek végéiglen ezen te szentegyházadat, teremts benne időről időre új szivet, és az erős lelket ne vedd el tőle, hogy virágozzék a magyar 265
