Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

h./ llrvacsorai Sákramentom kiszolgáltatása. Templomban.

Az Úrvacsora kiosztását, még a legmagyarabb vidékeken is közönségesen szokták Kommuniónak, s az abban részesülést Kommunikálásnak nevezni.

Egyházi Kánonaink szerént Úrvacsora-osztás évenként hat ízben történt a templomban, u.m. a három sátoros ünnepnek - Karácson Húsvét Pünköst - első napián: továbbá a Húshagyó Keddet követő első - úgynevezett Invocativ - vasárnapon, közönséges néven "Böjti Kommunio"; az Augustus hónap utolsó vasárnapján, közönséges néven "Aratási Kommunio"; a November hónap első vasárnapján, közönséges néven "Úibori Kommunio": mindenik délelőtti istentisztelet alkalmával. Némelly népesb ekklézsiákban, a sátoros ünnep mindkét napján, vagy az ünnepet megelőzött vasárnapon is szokott kommunio lenni, s ezenkívül még Advent első vasárnapján. Debrecenben évenként tízszer vólt Kommunio, u.m. az említett kánonszabta hat napon, a sátoros ünnepeket megelőző három vasárnapon, s Advent első vasárnapján; és igy számra nézve majd minden hónapra esik egyszer úrvacsoraosztás.

Fentebb is említettük már, mikép az Úrvacsorának mint Sákramentomnak, a társúlati jelvényerőn kívül, mellyet szerzője a Jézus Krisztus ez igékben nyilvánított "ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", tulajdonított a hittan még más, tisztán vallásos, erőt is. Jelesül az Úrvacsora azt ábrázolta s arról tőn látható

244