Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

megjelenhető vendégeit is nyerjék meg teljes szívből és egész lélekből a vallásnak. E kötelességök szükségképen foly a vallás szolgálatára szentelt életök iránycéljából; ugyanezt javallja nekiek egyéni jóllétök és becsöletök előmozdítása és biztosítása. - És még is, szinte megfoghatlan, épen ez innepnapokat bocsátják el használatlanul, épen ekkor bízzák a közönséges isteni tisztelettartását, tapasztalatlan iijakra, s néha 16, 17, éves gyermekekre; az úgy nevezett Legátusokra.

Nagy és nevezetes kérdés egyházi életünkben a Legátusok innepi szolgálata. Meg kell azért ezt vizsgálnunk jobb és bal oldaláról, hogy, egyházi szempontból tekintve azt, igazán ítélhessünk.

Magyarországi reformált hitfclekezetünknek általában is, de különösen az egyházi szolgálatra nézve, egyetlen veteményes kertje a főiskola, melly tisztán a hívek ajándékából s alamisnájából tartja fen életét. Lelkészeink anyagi jövedelme s polgári állása eddig ollyan volt, melly nagyon kecsegtetőleg nem ragadta meg a kedélyeket; s egyházi pályára nálunk magasb polgári osztály egyénei soha sem léptek. Rendesen középrendű vagy alsó néposztályból vállalkoztak a lelkészek, gyakran gyönyörű természeti ajándékokkal ékesek s gazdagok, de anyagi értékben mindig szegények s közsegedelmezésre kisebb nagyobb mértékben rászorultak. Az egyházi kormánytestület már a legrégibb időkben megkezdte azon gyakorlatot, miszerént a főiskolai tanulókat elküldözte az egyes ekklézsiákba, hogy keresnék meg ott a gyülekezet elöljáróit, s a hitfelekezet tehetősb vagyonú tagjait, és

205