Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)
Könyves Tóth Mihály önéletrajza
' supcrinlcndentiálís archiváriusság. Későbben pedig a püspöki hivatal ügyvezetőjévé választatott cl. Mely két hivatalhoz a Collégium és ckklézsiai számvevőség is hozzájárulván: én 1200 forint év díj mellett elég kényelmes és igen hatásos életet folytathattam. Másik ok, amiért a debreceni lelkészi hivatalt el nem fogadtam bizonyos kimagyarázhatatian erkölcsi érzelemben rejlett, miszerint szerfölött genicrozva éreztem magamat arra nézve, hogy én - ki egykor oly fölénnyel szolgáltam Debrecenben - kihullott fogaim miatt, hanyatlott szónoki erővel minduntalan arra emlékeztessem a gyülekezetei és magamat, hogy mi voltam és mivé leltem. Más helyen nem ösmerték ifjú és férfiú korombeli szónoki hatalmamat s megelégedhettek ennek csak maradványával is. De Sárospatakra 1860 július 10-én még sem mentem el. 1863 április 6-án éppen a Josefstadtból való kiszabadulásom napján, sőt óráján választott cl Karcag. Mint a gondviselés által ajándékozott kegyelmet, úgy fogadtam e megválasztást, melyet még díszesebbé telt 1863 július 28-án esperessé lelt cl választatásom. Engem mind a jó Isten, mind hitfelekczetem érdemem felett jutalmazott, mert alig van református lelkész a magyar hazában, kit mind a négy superintendentia meghívott volna lelkészéül, úgy mint tiszántúli egyházkerület Debrecenbe és Szentesre, Karcagra és Mezőtúrra, tiszáninneni Sárospatakra a Zsamai helyére, dunamelléki Kunszentmiklósra, dunántúli Losoncra. Magasztaltassék és dicsőíttessék az erős Isten nagy neve és szenteltessék meg általam érzelmeimben, gondolataimban, beszédeimben, tetteimben, hogy hitfelckezctemnek hű szolgája lehessek s cképpen hálálhassam meg az irántam tanúsított nagy jóságot. Jegyzettem mindezeket 1867 július 5-6. és 7. napján. Könyves Tóth Mihály sk. Karcagon esperesként a lelkésztársadalom számára példát mutatott az egyház gazdálkodása, modern, önálló ügykezelése terén (önálló költségvetés, közadózás). Tisztéről 1869-ben köszönt le. Debrecenben 1871-ben, hatvankét évesen ismét lelkésszé választották. Bár prédikációinak hangneme immár mérsékelt és mentes 16
