Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

kori lelkészek közzül; s jelesen nádudvari prédikátor Baksay Dániel, Dávid nehány zsoltárait új versekbe foglalta s azokat a Prot. Egyh. s Isk. lapokban közlötte is. E lapok olvasói között sokan találkoztak, kik Baksay nézeteiben osztoztak, s az ő énekeit lelkesebbeknek s célszerűbbeknek Ítélték mint a Molnár Albertéit. Az egyházkerületek igazgató tanácsai, azonban, az egész dolgot teljesen mellőzték, annyira, hogy e tárgy soha sem került csak szőnyegre is. Minek, ha nem egyedüli, de bizonyosan fő oka az volt, mert illyen újítás, a Zsoltár nyomathatása végett kiadott cs.k. kiváltságot megszüntetendette, s új kiváltságért kellendett a hitfelekezetnek folyamodnia; mellynek pedig megnyerhetése, az újabb időkben, midőn minden néven nevezendő kiváltság ellen harc és háború kiabáltatott, részént közkedvetlenséggel, részént bizonytalansággal volt öszvekötve. A nyomatási kiváltságot, azonban, teljes erővel fen kellett tartani, mert ebből mindenik egyházkerületnek tetemes anyagi haszna volt.

Ezen nyomtatási kiváltság, 1812. szept. 18-án, eredetileg a debreceni könyvnyomda részére adatott ki, de ezen szándékkal "absque tamen projudicio proememoratarum quatuor Superintendendarum." - Együtt is volt a négy egyházkerület mind addig, mig bizonyos Csáthy György nevű felügyelője a nyomdának meg nem bukott. Ezen bukás több ezerekre menő kárt tett a Superintendentiáknak, - a tiszántúlinak jelesül három ezer ezüst forintnyit - minek következtében a tiszántúlitól elvált a többi három, s a nyomatási jogot eladta évenként pesti nyomdász Trattner Károlynak. A tiszántúli egyházkerület megmaradt a

193