Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

rendezés szellemi iránya nagyon el tévesztetik az által, ha az éneklési rendszer vallásos fenségét, akár szándékos akár szándéktalan körülmény, kirántotta a kebel szentélyéből, s a kántor pulpitusára helyezé.

Fentebb már szólottám, az éneklésnek keblünket átihlető hatályáról. Itt még mondanom kell nehány szót Énekes Könyvünkről, s Énekeink dallamáról (melódia)

Kézen fogó Énekeskönyvünket, illy tartalommal s alakban, minőben most bújuk, a magyarországi reformált négy superintendentiának Pestre gyűlt követei 1806-ik esztendőben fogadták el közös egyetértéssel. Tagadhatlan hogy ez Énckeskönyv, a reformált hitfelekezet Confessionalis hitcikkjeit, igen buzgó keresztyéni indulattal készített énekekbe foglalta öszve, s hogy megjelenésekor az idő kiáltó szükségeinek megfelelt. Mind a mellett is, nem csekély kormánylati bölcsesség, s nem egy két év kivántatott annak - gyülekezeteink részérőli - általános bevétetéseire s közönséges használtatására. Szinte egy nemzedék fölnevelkedésének idejéig kellett az egyházi elöljáróságnak várakoznia, mig nyíltan kötelező rendelettel bátorkodott fellépni, s még 1819-ben is találkoztak egyes ekklézsiák, mellyek - ha iskoláikból nem is de - templomaikból kitiltották azt, ragaszkodván a Régi Zsoltárhoz. - Itt ott erőszakolásnak is kellett közbejönni, mit azonban az egyházi elöljáróság igazán kormánylati tapintattal, vagy - ha szabad e szót használnom - kormánylati ravasz mesterfogással hajtott végre. Ugyanis az illető egyházvidéki esperesség által erőssen szorgalmazta az új Énekeskönyvnek

191