Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-03-01 / 140. szám
JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 MÁRCIUS 20 AZ IZRAELITA MAGYAROK HELYZETE AZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚ UTÁN Az első világháború lesújtotta egész Európát. Katonák milliói estek el a harctéren, további milliók sebesültek meg úgy, hogy életük végéig viselték magukon a hősiességük keserves jelét, más milliók pedig hadifogságban szenvedtek ki vagy eltűntek az ismeretlenség homályában. S ha nem lett volna elég gyötrelem az itthonmaradtaknak az apák, férjek és fiak elvesztése feletti szomorúság, a legtöbbeknek az egzisztenciája is tönkrement. Sötét volt a kép az első világháború végén, az emberek mégis reménykedhettek abban, hogy a béke újból meghozza a mindennapok biztonságát és talán még újra mosolyt is csal az arcukra. Ebben reménykedett mindenki, a magyar izraeliták is. Izraelita vallású magyarok, nem pedig zsidók, hiszen a hazai Mózes vallásúak felekezetként tekintettek magukra, a magyar társadalom szerves részére, melynek kínjaiból és öröméből az 1848as szabadságharc óta folyamatosan kivették részüket. Nem volt olyan izraelita család, akinek ne lett volna legalább egy olyan rokona, ki hősi halált halt hazájáért, vagy a harctér sebét büszkén ne viselte volna. Azonban a magyar izraelitákra további szenvedések vártak a vörösterrorban, majd a fehérterrorban a középkori pogromokra emlékeztető üldöztetések. Aztán 1920 nyarán jött a trianoni döntés, amikor az ország teljes lakosságával egyszerre jajdultak fel ők is, s gyász Istentiszteleteket tartottak a zsinagógákban. S eljött 1920 ősze, és a nemzetgyűlés képviselői is arcul csapták őket. A numerus clausus törvényével elkezdődött a fajosítás... A pesti hitközség tologatta a fillé reket az üres pénztárban, hogy va lahogy megpróbálják fenntartani az óriási infrastruktúrájukat. Utolsó elkeseredésükben egy háromtagú kül döttséget menesztettek az Egyesült Államokba, hogy az ott élő zsidóktól próbáljanak pénzt szerezni. A küldöttség útjáról az Egyenlőség zsidó politikai hetilap folyamatosan beszámolt hasábjain – az út indulásáról a következőképp emlékezett meg főoldali cikkében: „... A végtelen vízen szomorú, szerény hittel és bizalommal jövünk felétek, amerikai zsidó testvéreink. Mint nemrég a magyar nemzet Trianonba küldött követeket, úgy küld bennünket, mint a megalázottság, a földresújtottság, a lerongyoltság szo morú követeit a magyar zsidóság tihozzátok. Az egyszer boldog, hatalmas, nagy és szerencsés magyar zsidóság küldöttei vagyunk, amely ma porban fekszik, letörött, meghajolt és oda süllyedt, hogy kéregetnie kelljen. Szomorúak vagyunk mi is és szo morúak azok is, akik küldenek ben nünket: a felekezet, mely szegénnyé lett; az árvák, akik támasz nél kül állnak; a diákok, akik nyomor ral kűzdenek; az iskolák, melyeket nem tudunk felépíteni; a főis kolások, akiket külföldre űztek a tu domány hajlékából s akiknek nem tu dunk szabadegyetemet nyitni; az in tézmények, melyeket nem tudunk fenntartani s amelyekben nem tudunk a nyomor szürke nincstelenségében szeretetet nyújtani; a vakok, a siketnémát, akiket nem tudunk az A lelkesedéssel fogadott kéregetők EGY BANKÁR, EGY RABBI ÉS EGY ORVOS NEW YORK-I ÚTJA Az 1920-as évekre a hazai neológ zsidók mintahitközsége, a pesti, válságba került. Morális és anyagi értelemben egyaránt krízisben volt. Utolsó reményükként egy háromtagú küldöttséget menesztettek az Egyesült Államokba, megoldani a hitközségi intézményrendszer fenntartását, magyarán: kéregetni. Cikkünkben ennek az 1921-22-es amerikai útnak a részleteit idézzük fel. CSEH VIKTOR ÍRÁSA A háromtagú küldöttség az Egyenlőség címlapján
