Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-02-01 / 139. szám
JUDAPEST ANNO IJUDAPEST A VESZKORSZAK MARTA JELEK A FŐVÁROSON A HOLOKAUSZT EMLÉKTÁBLÁI BUDAPESTEN AJudapest anno rovatunkban most Budapest, a vészkorszakkal kapcsolatos egyes emléktàb- Iáit járjuk körbe. A felsorolt táblák között vannak széles körben ismertek és olyanok is, melyeket a hétköznapi rohanásban észre sem veszünk. A táblák emlékeztessenek mártírjainkra vagy az embermenfők önfeláldozására, a történelem leginkább emberpróbáló időszakára, felkiáltójelként figyelmeztetnek bennünket, hogy efféle szörnyű pusztítás soha többé ne történhessen meg senkivel és sehol a világban. CSEH VIKTOR ÍRÁSA FORTEPAN/BAUER SÁNDOR MIKOR KERÜLTEK KI A TÁBLÁK? Ha végignézünk Budapest képzeletbeli holokauszt-emléktábla térképén, akkor azt látjuk, hogy - néhány kivételével - a legtöbb csak jóval a rendszerváltás után került a helyére. A két központi emlékhely a Wesselényi utcában, az egykori gettó két végén alakult ki a temetői és zsinagógán belüli emlékművek/táblák mellett, melyekre jelen cikkünkben külön nem térünk ki. A többi tábla jellemzően csak jóval a rendszerváitást követően került ki, amikor magasabb szinten kezdődött el a múlt feldolgozása. Habár ezek tartalma és színvonala eléggé eltérő, arra azonban mindenképpen alkalmasak, hogy azokat, akik természetüknél fogva érzékenyebbek a világ dolgaira, egyfajta megismerésre indítsa. A GETTÓ LEGRÉGEBBI EMLÉKHELYEI A felszabadítás 10. évfordulóján helyezték el a Wesselényi utca 44. alatti egykori zsidó iskola (akkor éppen MTH-intézet, 1989 óta az orthodox hitközség oktatási komplexuma) külső falán a felszabadítás emléktábláját, azon a helyen, ahol a szovjet katonák január 17-én késő éjjel bezörgettek, és az akkor szűkségkórházként szolgáló intézet emhereivel közölték, hogy szabadok. Mindazok emlékének Akik a gyilkosfasizmus áldozatai lettek Mindazok hálájaképpen Akik a felszabadító szovjet hadseregnek Köszönhetik új életüket A gettófalak lerontásának tizedik évfordulóján Állította a VII kerület lakossága Az avatás napján sűrű hóesés volt, ennek ellenére nagy tömeg feketéllt a fehér utcán, ahol elsőként Boldizsár Iván (1912-1988), a VII. kerületi Népfrontbizottság elnöke, a Magyar Nemzet főszerkesztője beszélt: ״Ez a hely, ahol most állunk, a gyásznak, de ugyanakkor a szabadságnak a jelképe is. A legmélyebb megaláztatásé és szégyené, amely nem csak azokat érte, akik itt szénvédték, vértanúhalált haltak, hanem érte egész városunkat, népünket. [...] Nem felejtettük és nem felejtjük el, ami itt történt és nem engedjük, hogy valaha visszatérjen az a kor, amely gettót állított Budapest falain belül. Nem tűrjük, hogy a fasiszta gyalázat, a német militarizmus még egyszer feltápászkodhassék és úrrá lehessen Európában.”1 22) egység I 2021 FEBRUÁR
