Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-12-01 / 149. szám
KILE | KULTÚRA egység | 2021 DECEMBER 30 Az elbeszélést különlegessé teszi, hogy az eseményeket részben a főhős naplóiból vett idézetek segítségével ismerjük meg. Ezek a szövegrészek tipográfiailag is elkülönülnek a szövegbuborékok párbeszédeitől és az elbeszélő részektől. Marksheid Ádám sokrétű illusztrációi és jól megfogalmazott szövege végigvezetik az olvasót a boldog gyerekkortól a tragikusan korán bekövetkező végig. A képregény valódi korrajzot is ad: a ’20-as, ’30-as évek budapesti polgári zsidó élete és a dombóvári nyarak szépsége mellett a magyar zsidóság fölött gyülekező árnyakat éppúgy bemutatja, mint a Szentföldre, vagyis az ekkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinába érkezők mindennapjait. A képregény sok II. világháborús témát feldolgozó művel ellentétben nem használ fekete-fehér képeket a borzalmak megjelenítésére, ugyanakkor végig nagyon tudatosan használja a színeket a különböző események hangulatának megjelenítésére. A KIADVÁNY CÉLJA A kiadó szándéka szerint Szenes Hanna születésének 100. évfordulójára kiadott képregény a fiatal generációhoz hozná közelebb a cionista hős történetét. Bár ajánlott életkor nincs feltüntetve a kemény kötetes kiadványon, a nagyobb felső tagozatosoknak, 7-8. osztálytól ajánlanánk. Hogy meglássuk, valóban eléri-e a célját, arra kértünk egy 14 éves, nyolcadikos lányt, hogy olvassa el és mondjon véleményt róla. „Nem szeretem a képregényeket, de ez tetszett. Jók a rajzok és ahogy meg van írva.” Noha kritikusunk ismerte Szenes életútját, még így is talált újdonságot a műben. – „Sokat megtudtam a korábbi életéről és arról, hogyan élt Izraelben. Erről eddig kevesebbet olvastam. Viszont hiányoltam, hogy a végén nem szerepelt, ahogy meghalt. Amikor be akarták kötni a szemét a kivégzéshez, nem engedte, úgy állt eléjük” – ez a jelenet talán azért nem került be a történetbe, mert a történészek nem fogadják el egységesen a hitelességét, ám a legenda erősen tartja magát. A történelmi hitelesség azonban egy ponton mégis megbicsaklik azon olvasók számára, akik jól ismerik Szenes életútját. Bár az Izraelben élő szerző végig Hannaként hivatkozik rá, magyar polgári neve Anikó volt. Talán a két világ, Magyarország és Izrael, asszimiláció és nemzeti öntudat közötti váltást is jobban kiemelte volna a két név (Anikó és Hanna, esetleg Cháná) használata az egységes Hanna helyett. KÉPREGÉNYEK A HOLOKAUSZT-OKTATÁSBAN A holokauszt témájú képregények továbbra sem örvendenek általános elfogadottságnak, és ennek elsődleges oka magának a műfajnak a kérdéses megítélése, ahogy erre Hegedűs Anikó is kitér: „Tiszteletlenség vagy napjaink egyik új médiuma a Holokauszt ábrázolására – ez az alapja sok vitának. Csupán a kulcsszavak említéséből kitűnik, hogy a viták nem az egyes művekről, hanem a képregény műfajáról ítélkeznek. Ugyanis a képregény elfogadása, tekintve a műfajhoz erősen kötődő előítéleteket, továbbra sem problémamentes.” Egyetértek azonban Hegedűssel, aki úgy véli, a műfaj alkalmas fajsúlyos témák feldolgozására is. „Képi és irodalmi eszköztára együttesen képes árnyalt, művészetileg kvalitásos, hiteles képet nyújtani a Holokausztról. [...] Így tekinthetünk rá úgy is, mint új médiumra a Holokauszt ábrázolásában, amely képes megismertetni a történteket bárkivel, köztük fő olvasótáborával, a fiatalokkal. Ez a fiatalok számára ismerős, a sok kép által könnyen érthető és vonzó műfaj alkalmas lehet, hogy az iskolai Holokauszt-oktatásban is felhasználjuk.” Markscheid képregénye egyértelműen jó ízléssel nyúl a témához és így remélhetőleg valóban eléri célját: ismertebbé teszi Szenes Hanna életútját szülőhazája fiataljai számára. Az olvasmány arra is lehetőséget ad, hogy olyan értékekről beszélgethessünk rajta keresztül a fiatalokkal, mint a hűség, a bátorság és az önfeláldozás zsidó eszménye, a meszirut nefes. Hiszen az alig 23 esztendős lány megmenekülhetett volna a haláltól, ha elárulja társait vagy éppen kegyelemért folyamodik. Ám ő sem meg nem tört, sem meg nem alázkodott: igazi zsidó hősnőként vállalta a halált és adta vissza lelkét az Örökkévalónak. Emlékéből fakadjon áldás.
