Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-02-01 / 139. szám
egység | 2021 FEBRUÁR 6 lényi utca 44. szám alatt korábban – és ma is – iskolaépület volt. Itt, a Klauzál téren több szükségkórház, egészségügyi ellátóhely volt, sőt még – érdekes módon – a gettón kívül, a Rákóczi úton is volt ilyen kórház. De mindenki nem került kórházba, nagy volt a halálozás: voltak, akiket családtagjai temettek el a téren, tehát több kis önálló sír, illetve tömegsírok voltak itt. A halottak nagy száma miatt először még a gettó hullaházába gyűjtötték össze a halottakat, ahol ma a Kazinczy utcában a Balettintézet gyakorlóterme van, ami akkoriban közfürdő volt. Az első időkben még nagyon bátrak voltak az emberek, és kivitték a Salgótarjáni úti temetőbe az elhunytakat. – Meddig maradhattak otthonaikban a zsidók a vagyonfosztás után? – 1944. november 24-én falragaszokon és röplapokon futott körbe a megjelenő rendelet híre, hogy felállításra kerül a pesti gettó. Hivatalosan csak november 29-től lett „megnyitva”, de már napokkal korábban elindultak ide az emberek. Ezen a területen 3500 zsidó lakos maradt – a keresztényeket kiköltöztették –, de pár nap alatt 35 ezerre nőtt a létszám, s óriási gondot jelentett az elhelyezésük. Azért a Klauzál tér lett a gettó központja, mert ide terelték be a zsidókat, és itt történt a különböző lakásokba való beosztásuk a tér egyik – a Nagy Diófa utcai – sarkán. A Klauzál téri piac bejáratával szemben 1944 őszétől egy hatalmas betonteknő állt, a tűzoltóság ugyanis légvédelmi okokból a nagyobb közterületekre hatalmas betonmedencéket helyezett el, és azokat töltötték fel vízzel. A Klauzál térit nem töltötték fel, lévén, a zsidóknak úgyis mindegy, így a gettóba költöztettek később itt is elhelyezhették a halottaikat. Egy idős visszaemlékező mesélte, hogy amikor január 18-án a gettó felszabadulása után átjött a téren a szüleivel, olyan magasan álltak a fagyott hullák a medencében, hogy magasabbra voltak stószolva a halottak, mint ő maga volt. A gettó fennállása során nagyon sokan elhunytak: öngyilkosok lettek, éhen és betegségekben haltak meg. A központi kórház épülete a Wesse-76 év 76 óra Az EMIH a pesti gettó felszabadulásának 76. évfordulójáról egy rendkívüli, 76 órás online műsor keretében emlékezett meg. Az ötletet a koronavírus-járvány korlátozása szülte, de így a megvalósítás végül tízezrekhez juthatott el. A 76 órás megemlékezés több szálra volt felfűzve: megszólaltattak olyan szerzőket, akik maradandó műveket alkottak a holokauszt emlékezésben és a múltunk közös feldolgozásában, az EMIH megszólított néhány ismert holokauszttúlélőt, láthattunk részletet a megemlékezésre készített Kint sincs senki című darabból. A programsorozat meghatározó része volt a témát érintő filmek vetítése. Emellett a Zsidó mesék című kisfilmek mélyítették a programot, melyben 54 magyar híresség osztotta meg a saját zsidóságával vagy a zsidókkal kapcsolatos élményeit. Rovatunkban a 76 óra során elhangzott interjúkból válogattunk össze néhányat, rövidített, szerkesztett változatban. A teljes verziók megtalálhatóak a zsido.com archívumában, ahol a teljes megemlékezéssorozat 6–7 órás blokkokra osztva megtekinthető. Szomorú séta a Klauzál tér láthatatlan emlékei között ÉLET ÉS HALÁL A BUDAPESTI GETTÓBAN A nyilas hatalomátvétel után, 1944. november elsején megjelent egy olyan rendelet, amely megfosztotta a zsidókat minden vagyonuktól. Csak a taneszközök, családi fényképek, gyűrűk és 300 pengő maradhatott egy-egy zsidó tulajdonában. Megvalósult a magyarországi zsidók teljes vagyonfosztása, majd elkezdődött a budapesti gettósítás. Dombi Gábor a megemléke zés során a Klauzál téren beszélt a gettó legfájdalmasabb titkairól.
