Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-11-01 / 148. szám
egység | 2021 NOVEMBER 34 MISPÓHE | MESE DÉNES ANNA MESÉJE ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR EZRA Az útmutató láng Az ukrajnai Mezibus városában élt Báruch rebbe, a nagy hírű Báál Sém Tov unokája, aki maga is komoly rabbi volt, számos követővel. Hanukára köré gyűltek a hászidjai, hogy lássák és hallják, milyen átéléssel lobbantja fel vezetőjük az ünnepi lángokat, hogyan lesznek egyre és egyre fényesebbek az esték, hiszen a szentségben csak emelkedni lehet, vagyis Hanuka minden napján eggyel több fényt gyújtunk meg, mint a megelőző napon. A rebbe elmondta az áldásokat, meggyújtotta a gyertyákat, és leült a hászidjai körében énekelni. Az egyik láng azonban váratlanul eltűnt, mintha soha ott sem lett volna, egyszerűen nyoma veszett. A rebbe egyik tanítványa szolgálatkészen meg akarta gyújtani az eltűnt lángot, a rebbe azonban leintette őt. Beszélgetéssel, énekléssel, történetek mesélésével és természetesen tanulással folyt tovább az este, és mármár megfeledkeztek az eltűnt lángról, amikor egyszerre kivágódott az ajtó, és rongyokra szaggatott ruhájú hászid tántorgott be rajta. Kérdést sem várva elmesélte, hogy a hóvihar dacára vágott útnak, hogy a rebbéhez érhessen az ünnepre, ám egy rablóbanda foglyul ejtette az erdő közepén, megkötözték, és egy sötét lyukba dobták. Nem sokkal később a rablóbanda vezére elé vezették. A hászid elmagyarázta, hogy semmije sincs, és csupán azért kockáztatta az utazást ilyen ítéletidőben, hogy az ünnepet a rebbéjével tölthesse. A bandavezér – teljesen váratlan módon – azt mondta: elengedi a hászidot, és ha keresztüljut a rendkívül veszélyes, vadállatoktól és rablóktól hemzsegő erdőn, ő maga is jó útra tér. „Ha eléred a város határát, dobd a zsebkendődet az árokba”, mondta a hászidnak. „Ez lesz a jel, hogy épségben átjutottál a rengetegen.” A hászid visszakapta a kocsiját és a lovát a rablóktól, és útnak indult. A vaksötétben a ló nem akart elindulni, ám egyszerre csak egy apró, táncoló láng jelent meg előtte. A lova most már nyugodtan útnak indult, biztos lábakkal követte a lángot, a vadállatok pedig szerteszét futottak előlük, de még rablók se mertek közel kerülni hozzájuk. Így a hászid sértetlenül tette meg az utat a veszélyes erdőn át egészen Mezibusig. A város határába érve zsebkendőjét, annak reményében, hogy a banditák tényleg megváltoznak, bedobta az árokba. „Utána azonnal siettem a rebbéhez. Látom, mégis későn érkeztem, már szinte le is égtek a gyertyák” – mondta. Ebben a pillanatban, mindenki ámulatára, a korábban eltűnt láng visszatért, és sokszoros fénnyel ragyogott. Mindenki megértette, hogy a mester tudta, miért és hova tűnt el a láng, és nagy átéléssel folytatták tovább az ünneplést.
