Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-10-01 / 147. szám
egység | 2021 OKTÓBER 8 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM földalatti zsidó iskolát: chédereket, vagyis alapvető zsidó oktatást nyújtó iskolákat, csakúgy mint jesivákat, azaz felsőfokú zsidó oktatási intézményeket alapítottak és működtettek, rejtett mikvéket (rituális fürdő) tartottak fenn, hogy a vallásos családok betarthassák a házasság tisztaságának törvényeit. E mindenre elszánt emberek, akik között férfiak és nők egyaránt voltak, mindenüket kockára tették azért, hogy megőrizzék a jiddiskájt , vagyis a zsidóság szikráját az óriási kiterjedésű ország több száz városában és településén. A kommunisták üldözték és zaklatták a rebbét és mindazokat, akik vele együttműködtek. A rendszer szeme mindenhol ott volt, cementtel töltötték fel az éppen csak kiásott mikvéket és sortűz elé vagy Szibériába küldték a néhány órával korábban leleplezett tanárt, illetve tanítványait, azok családját és bárkit, aki kapcsolatban állt velük. Magát a rebbét 1927. június 15-én a szovjet hatóságok „ellenforradalmi tevékenységéért” őrizetbe vették és egy leningrádi börtönbe vetették. A legfőbb vád az volt ellene, hogy földalatti zsidó iskolahálózatot tartott fenn, ahol Tórát tanítottak a zsidó gyerekeknek. A bolsevik kormány szemében ez a legsúlyosabb bűnök egyike volt, ezért a bíróság halálos ítéletet szabott ki rá. A büntetést végül – nemzetközi nyomásra – háküldött az országba turistáknak álcázott küldött-házaspárokat, akik reményt és inspirációt vittek a földalatti mozgalomban résztvevőknek. Gyakran igénybe vette izraeli vagy amerikai zsidó diplomaták segítségét is. A titkos küldetéssel érkezők nevek és címek százait memorizálták, hogy rövid tartózkodásuk alatt minél több családhoz juthassanak el, egy kevés kóser élelmiszert vagy néhány könyvet juttatva a helyi zsidóknak. E látogatások mindannyiszor bizonyították a Szovjetunióban rekedt zsidók számára, hogy van, aki a vasfüggönyön túl is érdeklődik irántuk és a lehetőségeihez mérten gondoskodik is róluk. Persze az se volt ritka, hogy a szovjet hatóságok már a belépéskor felfedezték az országba belépni szándékozók kilétét és azonnal visz szafordították a számukra kéretlennek minősített látogatókat. AZ ORVOSPER Amikor a Rebbe színre lépett, már javában folyt a kommunista hatalom egyik legnagyobb és legátfogóbb zsidóellenes hadművelete, az orvosper. Ennek során több mint 50, többségében zsidó orvost vádoltak meg azzal, hogy Sztálin életére törnek. A per 1948-ban indult és végső felvonása előtt, Sztálin halálával ért véget. A megvádolt orvosok közül sokakat megöltek, az események hatására rengeteg zsidó vagy zsidóroméves száműzetésre módosítottak. Koszroma városát jelölték ki a rebbe kényszerlakhelyéül, ahol július 12-én (támuz 12-én) kellett jelentkeznie a helyi rendőrállomáson. Ekkor kapta a hírt, hogy végül minden büntetését elengedték. Bürokratikus akadályok miatt végül egy nappal később, 13-án szabadulhatott, ezért a hászidok mindkét napot ünnepként tartják számon. A rebbe ezt követően Rigába, az akkor még független Lettországba távozhatott. A lubavicsi közösségekben azóta minden év támuz 12-én és 13-án tartják a „megváltás ünnepét” (chág hágeulá), melynek során vidám ösz szejöveteleket tartanak, felidézik a rebbe alakját, tanításait, dalait és felelevenítik csodása kiszabadulás történetét. Chábád zsinagógákban ezeken a napokon nem mondják el a bűnbánó táchánun imát, hasonlóan más jeles napokhoz. REBBE A FÖLDALATTI MOZGALOM ÉLÉN A fordulat 1950-ben, az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi vezetővé válásával érkezett el. A Rebbe számára rendkívüli fontossággal bírt a zsidók sorsa a Szovjetunióban, és nem múlt el nap, hogy a Rebbe ne foglalkozott volna a kérdéssel. Mind testi, mind pedig spirituális hogylétük érdekelte, rendszeresen Titkos fárbréngen 1983-ban Szovjet rendőrök feloszlatják a refjuznyikok tüntetetését a Nemzetközi Ügyek Minisztériuma előtt, 1973. január 10.
