Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-01-01 / 138. szám
2021 JANUÁR | egység 33 ÉCESZGÉBER arisztokrata nagybirtokosokkal, a helyi és az országos hatalom képviselőivel és az egyházi vezetőkkel. Ők azután rendszeresen közbenjártak a zsidók érdekében, ha konfliktusuk alakult ki a helyi többségi lakossággal. Ez a „védelmi” kapcsolatrendszer semmisült meg a második világháború kitörése után, amikor Lengyelország német megszállás alá került, és megindult a holokauszt népirtó gépezete. A kelet-európai zsidók „idegenség-érzetét” a keresztény többségtől való szorongásuk és félelmük táplálta, ez késleltette a nyelvi asszimilációt is. Így a második világháború kitörése után a megszállók hat évig (!) tartó terrorjának hatására olyan tömeglélektani csapda alakult ki, melyben az egyszerű emberek tömegei részvétlenül nézték a zsidók kollektív tragédiáját. A reménytelen helyzetben csak kevesen mertek tenni a mentésükért, ezek többsége is értelmiségi volt. De így is lengyel nemzetiségű a legtöbb „Világ Igaza”, akinek az emlékére fát ültettek a jeruzsálemi Jad Vashemben. Azt, hogy a mélyen gyökerező, „népi” előítéletek okozták a galíciai zsidóság „lelki betegségét”, az is igazolja, hogy a százados előítéletek a holokauszt után is felszínre törtek: 1945. augusztus 11-én éppen Krakkóban zsidókat vertek agyon, miután gyerekek meggyilkolásával vádolták őket. Több, mint fél évezred telt el az első ilyen jellegű pogrom óta, melyre 1407-ben került sor... A bűnbakképzés szívósan újjáéledő hagyományát érdemes magyar-lengyel, illetve közép-európai dimenzióban is vizsgálni. Ehhez tekintem hozzájárulásnak néhány hónapja megjelent könyvemet, melynek címe: Vérvád, hisztéria, népítélet – „Zsidókérdés” Magyarországon 1945-ben és 1946-ban. Visszatérve még Bayer Zsolt cikkéhez: igazságtalannak és sértőnek tekintem, hogy a szerző szemrehányást tesz a zsidó látogatóknak, „akik elzarándokolnak Krakkóig, megnézik Auschwitzot és a krakkói gettót, aztán elmennek innét, örökre. Még a főtérig sem mennek el, pedig hát mégis csak Krakkóban van Európa egyik legszebb főtere. Nézem őket, és azon töprengek, jó-e az, ha valakit nem érdekel semmi más, csak önmaga és a saját szenvedése...” Honnan tudja ilyen pontosan Bayer, hogy a zsidó turisták, miután megnézték a Régi Zsinagógát és az Izsák zsinagógát, nem mennek el a rövid sétával megközelíthető, valóban gyönyörű főtérre és a Wawelbe, és pontosan mi érdekli őket? Amúgy tényleg előfordul, hogy a látogatók, akik meg akarnak emlékezni elpusztított felmenőikről, először Auschwitzba jutnak el. Így jártam magam is, amikor az Élet Menetével először ott jártam, és nem volt időm Krakkóra, mert indult vissza a vonatom Budapestre. Eredetileg megjelent a neokohn.hu-n Talmud Studio Krakkó Kazimierz negyedében (JAYWAYTRAVEL.COM)
