Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-09-01 / 146. szám

2021 SZEPTEMBER | egység 25 KÖZÖSSÉG | KILE nom kell az életemen. Mindig tudtam, hogy van Isten. Az evangéliumi világban nagyon egyszerű az emberek hite, nem intellektuális alapokra épül. Később azonban egy na­gyobb lemezkiadó ajánlatot tett nekem, miután meghall­gatták a demómat, és gengszter rapet akartak; röviden szól­va, beleestem ebbe a csapdába. Rengeteg pénzt ajánlottak. A gengszter rap akkoriban nagyon menő volt; volt egy 50 Cent nevű fickó, aki nagyot alkotott és szinte egymaga fel­rázta a rap-ipart, bár a gengszter rapperek nagy része álta­lában szerepet játszik, akik igazából is bűnözők, ők általá­ban fiatalon, golyóval a testükben végzik. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK – Nekem Isten soha nem engedte, hogy túl messzire men­jek. 15-16 évesen buzgón tanulmányoztam a Bibliát, bezár­kóztam a szobámba, és órákig sírtam Istennek. Rengeteg kérdésem volt, mert úgy éreztem, hogy a keresztény tanok gyakran zsákutcába futnak, önellentmondásosak a nézeteik. A biológiai apám, akivel nem együtt nőttem fel ugyan, de kapcsolatban voltunk, szintén nagy változáson ment keresztül: a ‘ 80-as években drogdíler volt, ma pedig ke ­resztény teológus, lelkész és egy bibliai főiskola professzo­ra. Tudtam, hogy feltehetek neki kérdéseket. És elkezdtem mélyebbre ásni. Tudni akartam, hol volt a törés. Elkezdtem olvasni az összes apokrif könyvet, azokat, amelyek nem ke­rültek be a bibliai kánonba. Aztán belemélyedtem az egy­házalapítók írásaiba, és kiderült számomra, hogy a keresz­ténység teljesen átírta a zsidó vallást. Egy idő után azt mondtam a feleségemnek, hogy nem akarom többé ünnepelni a húsvétot és a karácsonyt. Ő azt hitte, hogy megőrültem. Fogalma sem volt róla, hogy mit csinálok; csak azt látta, hogy napi nyolc órát töltök azzal, hogy ezeket a könyveket olvasom, némelyiket egy olyan nyelven, amit még ő sem ismer. Nem kérdezett semmit; nem voltam az utcán, szóval csak ez számított. Felmentem a netre, elkerültem a chabad.org-ra, és Men­del Kaplan lett az első „rabbim”, a ChabadFlamin go.com­on. Aztán elkezdtem figyelni más rabbikat, Rab bi Gordont és másokat. Két évig tanultam, olvastam és hallgattam meg mindent, ami elérhető volt. – Nem zavarodik meg az ember, ha ilyen hirtelen tódul rá ennyi infor ­máció? – Leültem olvasni a Bibliát, hogy megtudjam, hogyan le­het kapcsolatom Istennel. Korábban azt hittem, hogy már volt, de elölről kellett kezdenem az egészet. Elkezdtem imádkozni és böjtölni, sokszor három egymást követő na­pon át. Éjszakánként sírtam Istennek, az érzékenységem az egekbe szökött, és az egész olyan volt, mint egy kirakós játék, ami összeállt. – Mikor hagyta ott a messiási gyülekezetet? – Egy konferenciára mentünk, ahol más, hasonló gyüleke­zetekkel találkoztunk. Az előtérben állt két ortodox rabbi (egyikük Chábád rabbi volt), akik azért jöttek, hogy lel­keket mentsenek, próbálják a „híveket” lebeszélni erről a maszlagról. Mentálisan nehéz volt számomra az átmenet, de Eli Co­hen rabbi volt az, aki véget vetett minden teológiai kétsé­gemnek, amikor azt mondta, hogy végső soron zsidóként elfogadok mindent, amit a zsidó nép elfogad, és elutasítom azt, amit a zsidó nép elutasít. Elkezdtünk a közösségbe járni, két év után pedig én és a feleségem, a húga és a sógorom is betértünk. Dupla es­küvőt tartottunk. Úgy hat évvel ezelőtt pedig Izraelbe köl­töztünk. – Végül aztán nem a Chábádnál kötött ki, a breszlevi hászid irányzat­hoz csatlakoztak. – Valóban. Sok könyvet olvastam már egészen a kezdetek­ben a breszlevi tanításokról, nagyon közel érzem magam­hoz ezt az irányt. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy körülbelül hét évbe telik, amíg valaki spirituálissá válik, és megkérdezték tőlem, hogy úgy érzem-e, hogy nekem ennyi időbe telt. Én pedig azt mondtam nekik, hogy nem, nálam épp az ellenkezője történt, én azonnal lángra lobbantam. „AMIKOR ENGEDEK A HITEMNEK, AKKOR VAN A LEGNAGYOBB SIKEREM” – Beszéljünk a zenéről, amely már korán az élete része volt és bizonyá­ra szerepet játszott a spirituális utazásában is. Mikor jött az ötlet, hogy vegyen valamit a régi életéből, ami ráadásul meglehetősen messze van a zsidó tanításoktól és azt szentséggé változtassa? – A zsidóság felé történő spirituális utam elején már ab­bahagytam a zenélést, pedig épp akkor jöttem ki a legme­nőbb lemezemmel, még az MTV-n is voltam. És ez még csak nem is egy gengszterlemez volt, hiszen addigra már nagyon erős volt a hitem. Érdekes, hogy amikor engedek a hitemnek, akkor van a legnagyobb sikerem. Amikor sötétebb, gengszte resebb voltam, nem voltam ennyire sikeres. Beszéltem az akkori rabbimmal, Brody rabbival arról, hogy vajon visszatérhetek-e a zenéhez. Ő – legnagyobb meglepetésemre – azt mondta, hogy nem csak, hogy vissza­térhetek, de kötelező visszatérnem és használnom Isten­adta tehetségemet a pozitív üzenetek közvetítésére. Leg­szentebb feladatunk a profánból vagy egyenesen a rosszból szentséget és jót csinálni. Így hozhatjuk le Istent erre a vi­lágra. Ezt tanítja a Chábád filozófia is.

Next

/
Thumbnails
Contents