Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-09-01 / 146. szám
2021 SZEPTEMBER | egység 21 JUDAPEST | JUDAPEST ANNO rákövetkező 19-ikén, szombat délelőtt a Rombach utcai templomban az Isten-tiszteleteket vezette. Boldogult Bachmann Jakab állására pályázik, Oroszországból való és hívják: Tkats Izraelnek. Ne tessék ezen a néven nevetni. Mert nagyon sokszor elragadtatással fogják emlegetni. Mert Tkats Izrael tündöklő jelenség a zsidó egyházének birodalmában. Azt mondom, hogy fogják emlegetni, mert percig sem kételkedem, hogy a Rombach utcai templomba járó hívek itt fogják és el sem eresztik, míg a pesti izr. hitközség a Rombach utcai templom főkántorává meg nem választja. Olyan lelkesedést kántor abban a templomban még nem keltett; a hívek egyszerűen oda voltak. A péntek esti tisztára páratlan kántori bravúr után az emberek, megfeledkezve magukról éljeneztek és tapsoltak. [...] Gyönyörű bariton hangja minden regiszterben kápráztatóan szép, színekkel tele, szívbe markoló; koloratúrája egyszerűen páratlan, amellett nagy báál-tefilla [kb. az ima által áthatott és meghatározott személy – Cs. V.], ki recitatívájával azt teszi a hallgatóval, amit csak akar. Ujjong, sír, rimánkodik, remél, könyörög, bízik, kétségbeesik melódiáiban és amit ő művel, amit a hangja kifejez, azt vele érzi a hallgatóság, melyet éneke varázsa alá kényszeríti és mely fölött tökéletesen uralkodik.” 4 A közösségnek bármennyire is tetszett, amit hallottak, akadályt jelentett, hogy Tkatsch nem volt magyar állampolgár, ráadásul addigi közössége is tartóztatni próbálta. Végül aztán egy tragikus esemény hozta vissza Tkatsot és hat fiát: menekülni kényszerültek az októberi (második) kisenevi pogrom elől, miben feleségét is megölték. Közben a hitközség is lépéseket tett, új pályázatot írtak ki, melyben megengedték, hogy külföldiek is pályázzanak, azzal a feltétellel, hogy ha egy ilyen személy nyerné el az állást, akkor mielőbb meg kell szereznie az állampolgárságot.5 Mikor visszatért Budapestre és január 19-én újból énekelt, akkor azt írták, hogy többen rekedtek az utcán, mint ahányan a zsinagógába befértek, pedig ott is ezrek zsúfolódtak össze, ráadásul sok férfi a női karzatra tülekedett, mely nem csak illetlen volt, de az elöljáróság aggodalmát is kiváltotta, mert az emelet leszakadhatott volna a komoly teher alatt.6 1906 elején a hitközség a hívek kérésének eleget téve kétéves próbaidőre alkalmazta Tkatschot,7 aki aztán nyugdíjba vonulásáig szolgál ta a Rumbach utcai közönséget. Tkatsch és családja hamar beilleszkedett új hazájukba (a kántor 1909-ben tette le a honpolgári esküt),8 elsajátították a magyar nyelvet, és az első vi lágháborúban a főkántor négy fia is harcolt a hazáért.9 Tkatsch hangja túl nőtt a Rumbach zsinagógán, szűkek voltak neki az oktogonális mór falak, világhírnevet érdemelt és kapott. 1921–1925 között az Egyesült Államokban turnézott, ahol sikert sikerre halmozott, mégis visszatért Budapestre, ahol érkezése után nem sokkal, 1926. február 8-án egy különleges (jótékony célú) liturgiai estet tartott a Vigadóban fia, Takács Mihály, a kolozsvári (Cluj-Napoca, Románia) nemzeti színház volt tenoristája és az Operaház férfikarának közreműködésével.10 A Kozma utcai temetőben található sírjára az alábbi szöveget vésték: „Templomi énekek mesteri dalnoka Izrael és Cion ragyogó nagy fia Szivárvány volt hárfája ás napsugár lantja, Mint angyalok sugaltak zengte édesen ajka. A szíve, a lelke szárnyalta szép dallamát, Dicsőség, világhír koszorúzta homlokát. Róla jelen, jövő csodákat mesél-regél, Emléke örökké egy világ szívében él.” A FELEJTHETETLEN BARITON Az 1920-as évek elejétől itt működött még a sárbogárdi orthodox rabbi, dr. Ábrahámsohn Ármin (1878–1937) fivére, Ábrahámsohn Manó (1886–1960) főkántor, akit 1927-ben a Dohány utcai templomba helyeztek át, hogy konzervatívabb mederbe terelje az ottani Isten-tiszteleteket.11 A szeretett főkán tor – aki állítólag egy Wagner-darabot sem mulasztott el az Operában meghallgatni – tizedik jorcájtján többek között az alábbiakkal emlékeztek róla: „Meddig őrzik a levegő hullámai a rajtuk átrezgetett hangokat, nem tudom. De ha a lég hullámai nemcsak fizikai törvényeknek engedelmeskednének, ez a templomi légtér gazdag hangtára, emléktára lenne Ábrahámsohn Manó hatalmas, zengő, a teret nemcsak megtörő, de formáló, felhevítő, az áhítat delejével átlelkesítő, orgonáló orgánumának.” 12 Az egykori szószék 1971-ben (Müller, 1993: 74.)
