Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-09-01 / 146. szám
2021 SZEPTEMBER | egység 7 KÖZÖSSÉG | HOHMECOLÓ daik lévik (a papi törzs tagjai) és királyok lettek. Ez a bátorság tette lehetővé Mózes megszületését és életben maradását is. A megváltás folyamata a világ első, írott formában is rögzített polgári engedetlenségi mozgalmával kezdődött. Mint oly sokszor a világtörténelem során, bátor nők merész tettei indították el a nagyszerű folyamatot. A Tóra nem közli velünk a fáraó nevét, hívhatták őt bárhogy, mégis csak egy volt a gonosz és a zsidó népet gyűlölő hatalmasságok sorából. A két bábaasszonyt azonban nevén nevezi a Tóra, mert ők voltak az igazi hősök. Szent életű, az Örökkévaló útjain járó asz szonyok, akik anélkül, hogy tudták volna, mi lesz a következő lépésük, megtagadták a fáraó gonosz rendeletének végrehajtását. Ki volt hát ez a két vakmerő asz szony? A Talmud (Szota 11b.) közli a legismertebb magyarázatot: Sifrá nem más, mint Jocheved, Mózes anyja, Puá pedig Mirjám, Mózes nővére (vagy Elisevá, Mózes sógornője, Áron felesége). Minden idők egyik legnagyobb tóramagyarázója, a középkori Franciaországban élt Rási továbbfűzte ezt a magyarázatot, mondván: a Sifrá név a lesáper , javítani szóból ered, mivel Jocheved megtisztította az újszülötteket és kiegyenesítette a tagjaikat, Puá pedig megnyugtatta őket. Vannak, akik azt mondják, hogy rajtuk kívül még rengeteg bába volt a zsidók között, és ez a két asszony volt a szülésznők vezetője, ám Rási úgy véli, hogy valóban kizárólag ők ketten látták el ezt a feladatot a zsidók között, hiszen, ahogy a fáraónak is mondták, asszonyaik hamarabb adtak életet a gyermekeiknek, mint hogy ők megérkezhettek volna. A Lubavicsi Rebbe hozzátette, hogy Jocheved és Mirjám komplikációk esetén mindig az asszonyok rendelkezésére álltak, és a zsidók bíztak bennük, mert szentéletűek és istenfélők voltak. Van azonban egy ettől eltérő magyarázat is: a regensburgi Jehudá ben Smuel rabbi (1150–1217) és más középkori források szerint Sifrá és Puá nem lehetett Jocheved és Mirjám, inkább igaz betértek voltak, akiket a fáraó jelölt ki az egyiptomiak közül a zsidó fiúgyermekek megölésére. A fáraó nem várhatta el ugyanis két zsidó nőtől, hogy saját népük gyermekeit megöljék. A Málbim néven ismert, szintén középkori kommentátor egy harmadik megközelítést ajánl: szerinte a két név két szerepet jelöl: az egyik asszony a vajúdást segítette, a másik pedig elvágta a köldökzsinórt és ellátta az újszülöttet. Szerinte a fáraó nem két szülésznőt hívott magához, hanem az összes, a zsidók közt tevékenykedő, egyiptomi származású bábát, akik viszont mind szent életű asszonyok voltak, félték az Örökkévalót és megtagadták a fáraó gonosz parancsát. A CSOPORTOK MÁSIK PÉLDAKÉPE: AZ ÁLTER REBBE A Chábád mozgalom első vezetőjéről, az Álter Rebbéről szól a következő történet: Jom kipur, az engesztelés napjának reggelén, az ima közepén az Álter Rebbe egyszer csak levette a táleszát és a kitlijét, és eltűnt. A hászidok türelmesen várakoztak, míg végül, hosszú idő elteltével, a rebbe visszatért, és folytathatták az imát. Később, az imádkozás végeztével fény derült arra is, hogy mi történt. A település szélén élt egy nagyon szegény család. Az asz szony éppen aznap adott életet gyermekének, de a család olyan szegény volt, hogy még fájuk sem volt, amivel befűthettek volna, csak fagyoskodtak a kidőlt-bedőlt falú házban, melynek ablaka fölött és ajtaja alatt is befújt az ősszel már jeges szél. Az Álter Rebbe nem volt rest. Az év legszentebb napján, amikor – hacsak nem életveszélyben levő ember vagy szülő nő számára tesszük – mindennemű munka tilos, kiment a falu szélére. Felgyűrte ingujját, fát vágott és tüzet rakott, hogy befűtsön, de még ez sem volt elég, levest is főzött az asz szonynak, hogy visszanyerhesse erejét és táplálni tudja újszülött gyermekét. A hászidok igencsak elcsodálkoztak, és Jom kipur végeztével, a sófárfújást követően megkérdezték szeretett rebbéjüket, miért ő maga végezte el ezeket a munkálatokat. Miért nem mással végeztette el a feladatot? Azt felelte erre a rebbe: az életmentés – pikuách nefes – a lehető legnagyobb micva, amit egy zsidó megtehet! Lehetünk az elérhető legmagasabb szellemi szinten, elmélyülhetünk az imáinkban, megismerhetjük a kabala legmélyebb titkait – még az év legszentebb napján is meg kell szakítanunk magas szintű spirituális tevékenységünket annak érdekében, hogy segítséget nyújtsunk egy egyszerű zsidónak, és ennél nagyobb micvát, jótéteményt nem is képzelhetünk el. Az Álter Rebbe tette a mai napig inspirációt jelent a számunkra. Ahogy ő is Jom kipur napján mutatott példát mindannyiunknak, úgy a Rebbe is Jom kipur szent napján indította útjára ezt a különlegesen fontos szervezetet. (Egy másik történetet, mely az anyák segítésének fontosságára mutat rá, kecskés Hersel történetét Mispóhe rovatunkban olvashatják.) MIT TESZNEK EZEK A CSOPORTOK? A Rebbe elsődleges célja e csoportokkal a fizikai segítségnyújtás volt. Felismerte, hogy minden egyes nőnek szüksége van a szülés utáni hetekben arra, hogy valaki odafigyeljen a saját, személyes szükségleteire, hiszen ő maga annyira el van foglalva újszülött gyermekével vagy gyermekeivel, hogy magára nem jut ideje és a háztartás, valamint a többi családtag ellátása is nehézséget okozhat egy ideig. A Sifrá és Puá csoportok szerte a világon ezeket az igényeket elégítik ki a saját lehetőségeiknek megfelelően. Vannak helyek, így például Budapesten is, ahol az anyának vagy az egész családnak szállítanak naponta ételt meghatározott időn át, máshol a háztartásban, a nagyobb gyerekek felügyeletében is segítenek. Szombatra ünnepi fogásokat és különleges finomságo-
