Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-08-01 / 145. szám
JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 AUGUSZTUS 16 1 Lásd például: „Szijüm ünnepség Budapesten.”, Orthodox Zsidó Ujság, 1943. 5. évf. 37. szám, 7. old.; 2 „Holzer Ignác”, A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora. 1942. 205. old.; 3 „Hirek – Egy egyleti rabbi ünneplése.”, Zsidó Ujság , 1934. 10. évf. 49–50. szám, 10. old.; 4 Az imaház 1941. augusztus 31 én, a gépelt kérdésekre kézzel válaszolt statisztikai kérdőíve alapján. Iktatószám nélküli. Az Orthodox Levéltárból.; 5 s. m., „Ráv Günsberger Jicchák Slomo”, Uj Kelet , 1960. 41. évf. 3603. szám, 11. old.; 6 „Hirek – Günsberger Ignác”, Uj Kelet , 1950. 33. évf. 566. szám, 4. old.; 7 Budapesti Izraelita Hitközség Orthodox Tagozat 1956. augusztus 17 én kelt consessioja. Iktatószám nélküli. Az Orthodox Levéltárból; 8 „Hírek – A BIH Ortodox Tagozatának Torasz Chajim...”, Uj Élet , 1966. 22. évf. 1. szám, 6. old.; 9 „Hírek – Holzer Ignác 87 éves.”, Új Élet, 1972. 27. évf. 1. szám, 6. old.; 10 „Halálozás – Wertheimer Arthur”, Új Élet, 1976. 31. évf. 4. szám, 6. old.; 11 „Halálozás – Holczer Ignác”, Új Élet, 1977. 32. évf. 17. szám, 8. old.; 12 „Halálozás – Rónai József”, Új Élet, 1978. 33. évf. 23. szám, 6. old.; 13 Niran Judit, Jelek a vízen. Budapest: Libri Kiadó, 2014. 179–180. old. A továbbiakban mint: Niran, 2014.; 14 Niran, 2014: 205.; 15 Niran, 2014: 206. Külön köszönettel tartozom Lózsy Tamásnak, aki segített fellelni az imaház archív anyagát. „Pesten szerencsém volt, mert az, aki befogadott az albérleti szobájába, magával vitt a Vörösmarty utcai imaházba is. Rengeteget tanultam ott. A közösség Magyarország különböző részeiről és a környező országokból jött zsidókból verődött össze. Volt köztük néhány idős ember, aki szinte mindent tudott, amit csak az imádkozásról tudni lehetett. [...] Olyan szempontokra és részletekre hívták fel ott a figyelmem az imában, amelyeket korábban sosem gondoltam. Mindegyikünk tudott valamit, és egymást tanítottuk, és ezért ez egy erős és komoly közösség lett. Nem voltak rangok, főrabbi, főkántor és efféle nevetséges dolgok, és nem kértünk támogatást a hitközségtől. Mert akkor beleszólnak, és mi azt akartuk, hagyjanak békén minket, hogy csinálhassuk a dolgainkat, ahogy nekünk tetszik. Akik ma Budapesten imádkozni tudnak, azok többsége ebből a közösségből jött.” 14 „Meg akarok mutatni neked egy fényképet, az egy történelmi értékű fénykép. 1982ben szimchesz tajrekor készült. Biztos láttad már, Marcinak [Fóti Márton] is van másolata belőle, és nagy becsben tartja. Balról az első Marci a tóratekerccsel, tőle jobbra Henrik Steinberg, aztán én az imakönyvvel a kezemben. A jobb szélén valami Gergely, nem jut eszembe a teljes neve. A zsidó nevére persze emlékszem – a zsidó nevek mindig jobban megragadnak a fejemben, mert azokat használom a misebérách ban, az áldásban, amit a szertartás alatt mondok rájuk. Ennek a Gergelynek a neve Élijáhu Nusszen ben Jákov volt. Nyírbátorból jött, és zöldségüzlete volt. Steinberg neve: Chájim ben Jószejsz Szender háLévi. Ő volt a résekol, a közösség vezetője és a báltfile is, egy igen nagy tudású ember”15 – mondta „Hari” bácsi Niran Juditnak a 2000es évek elején a fotóról. Az egykori pesti imaházakból csak alig maradt néhány meg, a Vörösmarty utca 55beli viszont, bár meglehetősen pusztuló állapotban, de mégis egy valóságos zárványként várt a felvirágozására. Kora tavasszal a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség felkereste az EMIHet, hogy mivel ők jelenleg nem tudnák újból élettel megtölteni lezárt imaházukat, látván az EMIH pozitív példáit, használatra ajánlanák. Az EMIH örömmel fogadta a kihívást, s az elmúlt fél évben rendíthetetlenül dolgozott, hogy eredeti fényében állítsa helyre a Torász Chájimot, hogy az 5782es évtől kezdve újból az aktív hitélet helyszíne legyen. Az újraépítéshez sok sikert kívánunk Oirechman Smuliknak, az imaház új vallási vezetőjének! KÉT VISSZAEMLÉKEZÕ A közösség második világháború utáni életéről visszaemlékezéseket találunk a Jelek a vízen című rendhagyó em lékiratban, melyet Niran Judit zenetudósnéprajzkutató gyűj tött össze, amikor a zsidó közösségek zenéjét kutatta. A kötetben több kisebb zsinagógai közösség elevenedik meg az odajárók emlékezetén keresztül, a Vörösmarty utca 55. szám alatti Fóti Márton szavain keresztül: „A harmincas évek végén felkerültem Pestre, és ide jöttem vissza a háború után. A Vörösmarty utcai imaházban kötöttem ki. Az egy különleges közösség volt. Ott mindenkinek komoly vallásos háttere volt még a háború előttről. [...] A kommunista időkben titokban jártam templomba. Egy munkagépkészítő és javító cégnek voltam a vezetője. Én alapítottam ezt a céget közvetlenül a háború után, de a kommunisták államosították. Némi harc árán engem választottak az élére, persze nem mint tulajdonost, annak ellenére, hogy teljesen saját erőből hoztam létre, eredetileg az én vállalatom volt. De legalább vállalatvezető lettem, és ez nagy könnyebbség volt, mert ellóghattam a zsidó ünnepeken. Korán reggel beszaladtam az üzembe, és azt mondtam, hogy valami sürgős dolgom van a központban, és nem tudom, mikor jövök vissza. Aztán persze nem mentem vissza, mert imaházban voltam egész nap. Bőven ledolgoztam más napokon, meg vasárnap, az egy olyan vállalat volt, ahol nem volt megállás. De bármennyit dolgozott is az ember, azt nem mondhatta, még egy vezető sem, hogy kérem szépen, ma böjt van, és én megyek dávenolni.” 13 A másik visszaemlékező Erbszt Ávrahám Cvi, „Hari” volt, aki egy Mezőkaszony melletti kis szabolcsi faluból, Barabásról keveredett a fővárosba a holokauszt után: JUDAPEST ANNO | JUDAPEST
