Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-08-01 / 145. szám
2021 AUGUSZTUS | egység 11 IZRAEL | HOHMECOLÓ elvihetik, a földműves rádöbben, hogy valójában nem a sajátjából ad. Az Örökkévalóé a föld és rajta minden. Ehhez hasonlóan vélekedik a Tóra parancsolatait számba vevő Széfer Háchinuch kötet is, (mely feltételezhetően a 13. században, Barcelonában élt Áháron rabbi munkája). Így fogalmaz: „A smitá megtartásának további előnye, hogy megtanít a lemondásra és az elengedésre (...) az ember tehát emlékezni fog arra, hogy a termőföld nem magától, a saját erejéből adja terményeit, hanem, mert felette áll a Teremtő, aki a föd tulajdonosának teremtője is”. A smitá megőrzése által tehát nem eshet abba a hibába a földműves, hogy gőgösen kijelentse: „Erőm és kezem hatalma szerezte nekem ezt a vagyont” (5Mózes 8:17.). A Széfer Háchinuch szerint egy további fontos tulajdonsá got is megerősít bennünk a smitá parancsolata: az Örökkévalóba vetett feltétlen hitet. A földjéből élő izraeli gazdálkodó minden hét évben egyszer kijelenti: „A birtokom gazdátlan, és egy éven keresztül nem művelem meg. Az Örökkévaló gondoskodik a megélhetésemről”. Olyan ez, mint amikor a pusztában vándorló zsidók az isteni gondviselésre bízták magukat és a naponta hulló manna táplálta őket. Áháron rabbi szerint még egy jelentős tanítással szolgál a szombat év micvája, ez pedig a világ isteni teremtésébe vetett hit. Ahogy a hetente ismétlődő sábát megtartásával a világ teremtése és Teremtője mellett tanúskodunk, úgy a smitá is ezt a célt szolgálja: „A parancsolat lényege, hogy szívünkbe vésse (...) azt a tényt, hogy a világ teremtés útján jött létre, mert az Örökkévaló hat nap alatt teremtette meg az eget és a földet (...) és hogy kiirtsa gondolataink közül azt az elképzelést, hogy a világ öröktől fogva létezik, ahogy ezt a Tórát megtagadók állítják”. Cvi Hirs Kalischer rabbi (1795–1874) a smitá egy továb bi előnyére hívja fel a figyelmünket: „Egy további oka [a parancsolatnak], hogy ez által az emberek nem lesznek állandóan a földműveléssel és az anyagiakkal elfoglalva (...) amikor a munka kényszere szünetel, lehetősége nyílik, hogy a Tórával foglalkozzon”. Ideális esetben tehát a hat éven át kemény fizikai munkát végző földműves egy teljes éven át a tanulásnak szentelheti magát. Ávráhám Jicchák Kook rabbi (1865–1935) úgy gondolta, hogy amíg a sábát az egyént szabadítja fel hétről hétre, addig a smitá Izrael egész nemzetét emeli magasabb spirituális szintre minden hetedik évben. Eddig az elmélet. Közel kétezer éven keresztül a smitá csupán elméleti kérdésként merült fel a zsidó irodalomban. A modern kor első alijahulláma után, a XIX. század végén azonban vallásos keleteurópai és jemeni bevándorlók mezőgazdasági településeket alapítottak a Szentföldön, és a smitá előírásainak betartása gyakorlati kérdéseket vetett fel. Még inkább így van ez manapság, amikor közel tízmillió ember élelmezését kell megoldania a zsidó államnak. Erre több lehetőség is adódik, melyek közül nem mindegyik élvez teljes elfogadottságot a különböző vallási irányzatok között. Alább a legfontosabb megoldásokat tekintjük át. A hatodik év terményei A legegyszerűbb megoldás a hato dik év terményeit árusítani és fogyasz tani. Számos növény (pl. a ga bonafélék, a burgonya, a répa, a hagyma) jól tárolható, így egész év ben felhasználható. Heter mechirá A leginkább elterjedt megoldás a heter mechirá , magyarul eladási engedély, mely a XIX. század egyik legnagyobb talmudtudósához, Jicchák Elchánán Spektor rabbihoz fűződik. Az ő idejében alapították az első mezőgazdasági településeket a Szentföldön, és fennállt a veszély, hogy a smitá szigorú betartásával éhínség ütné fel a fejét, és a lakók elhagynák a frissen alapított falvakat. A heter me chirá keretében az izraeli termőföldek egy részét egy nem zsidónak adják el, arra a véleményre támaszkodva, hogy csak zsidó tulajdonban álló földre vonatkoznak a smitá szabályai. Az eladás után a föld eredeti, zsidó tulajdonosai a hetedik évben is megművelik a földet. Manapság ügyelnek arra is, hogy ezen a földeken nem zsidó vendégmunkások végezzék a valós mezőgazdasági tevékenységeket a hetedik évben. Az engedmény célja, hogy biztosítsa a mosávok és kibucok prosperitását, és ne hagyjanak fel a földműveléssel a kieső bevételek miatt. A vallásos társadalom jelentős része (elsősorban a háredi zsidók) nem vásárol a heter mechirá felhasználásával termelt zöldségekből és gyümölcsökből, mert nem tartják elfogadhatónak az engedményt, hisz sok vélemény szerint még az eladott földre is vonatkozik a smitá előírása. Különösen problémás az engedmény egy olyan korban, amikor nem fenyeget az éhínség. Az egyik legnagyobb probléma ezzel a megoldással a Tóra (5Mózes 7:2.) azon parancsa, hogy az Betakarítás Izraelben, 1960
