Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-07-01 / 144. szám
JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 JÚLIUS 14 Óbuda 200 továbbhasználták, mely így 1921-re telt meg. Ezután az óbudai hitközség a főváros tanácsához fordult, hogy engedjék kibővíteni a területet, mely bővítéshez a tanács hozzájárult, azonban a közgyűlésen mégis elbukott a kérés. Történt ugyanis, hogy Hilbert Vilmos bizottsági tag az óbudai keresztény polgárság nevében a következőket mondta: „[...] felhívom a közgyűlés figyelmét arra is, hogy itt még érzelmi momentumokra is figyelemmel kell lenni. Mert akkor, midőn a keresztények 15 esztendőn át rendkívül nagy költséggel és fáradsággal temetkeznek, akkor méltán követelhetik azt, hogy most már a zsidóktól vegyék el azt a privilégiumot, amit ők 15 esztendő óta élveznek azáltal, hogy olcsóbban és könnyebb feltételek mellett temetkeznek. Nem szabad a keresztények türelmét tovább is feszíteni és a kérdést odáig engedni, hogy a zsidók a tőlük megszokott perfidiával vághassák a keresztények arcába, hogy íme lássátok, ti együgyűek, ti gyáva keresztények, mégis az fog történni, amit mi akarunk. Ezekre való tekintettel, tisztán a III. kerületi keresztény polgárság nevében azzal az indítvánnyal járulok a közgyűlés elé, hogy: »Az óbudai zsidó temető bővítése tárgyában tett tanácsi előterjesztés mellőzésével utasítsa a közgyűlés a tanácsot, hogy haladéktalanul tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a táborhegyi zsidó temető megtelte után a zsidók akadálytalanul temetkezhessenek a III. kerületi új köztemetőbe.« (Felkiáltások: Elfogadjuk! Éljenzés.)” 18 Így tehát, mivel az óbudai zsidóknak a többi felekezethez képest frekventáltabb telken volt a temetőjük – melyet értelemszerűen korábban nem ők jelöltek ki, hanem úgy kapták –, pusztán antiszemita indokból nem engedték megnagyobbítani azt, inkább az óbudai új köztemetőben jelöltek ki egy újabb helyszínt. Hogy, hogy nem, de az ottani temető legtávolabbi részére került az óbudai új zsidó temető. Ezzel együtt pedig patthelyzet alakult ki, hiszen a táborhegyi temető megtelt, az új pedig még nem készült el, így a Chevra lebontott egy fáskamrát, felparcellázott egy szélesebb utat, s elkezdte használni az előre megváltott helyeket is, így nyerve pár hónapot, hogy az új temetőt berendezzék. 19 Miután ebben a temetőben volt az óbudai első világháborús hősi halottak részlege, a későbbiekben, a felszámolásig itt tartották az 1917-ben államilag meghonosított Hősök Napját.20 A véglegesen meg szüntetett táborhegyi temetőből exhumáltak fölé emelt közös sírjelet 1960. augusztus 28-án avatták fel az évi mártír-Istentisztelet után a Bécsi úti temetőben.21 Dr. Klein Gyula (Sálom Jehuda, 1850–1895/5655. áv 1.) főrabbit a Chevra pedig saját költségén temette újra, megőrizve az eredeti mácévát, mely fő oldalán héber, míg a hátsó oldalán már tisztán magyar nyelvű. RÖGÖS ÚT A RÖGÖK ELEGYENGETÉSÉRE Ugyan az óbudai Chevra már 1921 első felében megkapta részét az új köztemetőből, minden remény ellenére egy év sem volt elég ahhoz, hogy azt rendezzék, pláne, hogy ott ravatalozót építsenek. 1922 februárjában azt írta a felekezeti sajtó, hogy a táborhegyi temetőben „eddig üggyel-bajjal, mesterkedéssel lehetett még helyhez jutni, a férőhelyek teljesen elfogytak”.22 A fővá ros nem különösebb proaktivitása mellett forráshiányokkal is küzdött a Chevra, ezért a nyilvánossághoz fordultak. Akik az új temető felépítésére 5000 koronán felüli adománnyal járultak hozzá,23 a nevüket az épülő klasszicizáló ravatalozón elhelyezett márványtáblákon örökítették meg. A magasztos cél érdekében az irányzatokon átívelő segítségnyújtás is megmutatkozik, így például a magánszemélyek mellett a felajánlók között találjuk a budai, pesti és újpesti hitközségeket és szentegyleteket, továbbá a budapesti orthodox hitközséget is. 24 Az új temető létrehozásának motorja Finály Zsigmond (1863–1939) Chevra elnök és fő anyagi támogatója Kemény Lajos (szül.: Kohn, 1882–1944) textilvegyész, kékfestőgyáros, később az óbudai hitközség elnöke és kormányfőtanácsos volt, akik 1922. május 21-én helyezték le az alapkövet.25 Az avatási ün nepséget december 3-án délelőtt fél 11-kor tartották, azonban az óbudai esemény méltóságteljes beszámolóját egy tragédia árnyékolta be... AZ UTOLSÓ BESZÉD A hitközség főrabbija dr. Schreiber Ignác (Jicchák Jehuda, 1891– 1922/5583. kiszlév 16.) szinte mint ha csak saját halotti beszédét írta volna meg, utolsó dróséjában, melyet Jákov álma köré (1Mózes 28:17.) épí tett. A fiatal főrabbi három nappal a temető megnyitása után, december 6-án az általa újraalapított zsidó iskolából (Horthy névnapi ünnepségéről) igyekezett a városba, amikor egy mozgásban lévő 53-as villamosra próbált felkapaszkodni, azonban megcsúszott, a pótkocsi alá zuhant, s szörnyethalt. Részlet a beszédből: „[...] Ma nóro hamokém haze! A gyöt rő halálfélelemnek, az égető könnynek, a vergődő, görnyesztő, roskadozó fájdalomnak, a vonagló kéztördelésnek, borongó feketeségeknek, elrabolt reménységeknek, szétfoszlott álmoknak, szemrehányó eget ostromlásnak, sikoltó Istent vá-Az átlényegült táborhegyi ravatalozó A SZERZŐ FELVÉTELEI
