Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-07-01 / 144. szám
Kényszerből vándorló pihenők AZ ÓBUDAI ZSIDO TEMETŐK HISTÓRIÁJA az alia száz éves óbudai köztemető zsidó szekciójában több száz éves sírok is találhatók. Hogy bár csak 1922-ben nyílt meg, mégis ott fekszik az 1831-ben elhunyt Münz Mózes, az 1895-ben elhunyt dr. Klein Gyula vagy az 1915-ben elhunyt dr. Wellesz Gyula, hogy csak néhány óbudai rabbit említsünk. Ok máshonnan jöttek, eredetileg Óbuda egy másik földszelében pihentek, de a kényszer szülte temetőfelszámolások ide sodorták őket a külső Bécsi útra. A Judapest anno mostani cikkében az óbudai zsidó temetők történetét ismerhetjük meg. CSEH VIKTOR ÍRÁSA Az óbudai ótemető BUDAPEST LEGRÉGEBBI TEMETŐJE ״A szomszédságban vígan csilingel a villamos és lüktet a pez sgő élet eleven zaja, de a látványosság számba menő Béth Chájim, öröklét háza kapuját ritkán lépi át egy-egy történeti érzékkel bíró látogató. Néha-néha eljön valaki, hogy szülei sírját meglátógassa, különben szomorú pusztulás és enyészet... Magas fű, kergetődző gyíkok fürge játszadozása, elsüppedt sírdombok, süllyedező, mohlepte sírkövek, melyeknek gyakran nehezen olvasható feliratai ékesen beszélnek régmúlt eseményekről, régi emberekről. Szinte kiáltoznak a kövek, hogy sietve másolják le róluk a viharverte írást a kegyeletes unókák, mert az idő kegyetlen kézzel törli le egymásután a sorokat. Pedig érdemesek volnának arra, hogy megmentsék a feledéstől. Az unokáknak regélnek ez ősök jámborságáról, Isten-félelméről, tudományáról, hithűségéről. Mindegyik sírkő egy históriai beccsel bíró dokumentum, melyet mállaszt az idő vasfoga, letörül az eső, lekoptat a vihar, tördel a szél”1 - írta dr. Weisz Miksa (1872- 1931) a pesti neológ hitközség rabbi-vallástanára 1916-ban - a ma már sajnos a legtöbb temetőre illő sorokat - a Laktanya (1875-ig: Kaszárnya) utcai sírkertről, mely akkor a főváros legrégebb óta fennálló zsidó temetője volt. Az egykori Óbudai Zsidó Múzeum irattárában porosodott sokáig az a dokumentum, mely tanúsította, hogy a zsidók 1737-ben vásárolták meg a temetőt a Zichy grófoktól, ugyanakkor bérleti szerződés alapján már 1724-től fogva használták a területet.2 A temető legrégebbi - a 20. századfordulón még olvasható - sírköve, Trebits Léberé, 1729 óta málladozott a sírkertben. Ebben a temetőben porladtak az első óbudai rabbik és vallási döntéshozók,3 így Ráv Oppenheim Jisszáchár Beer (?-1745/5505. ijár 5.), Ráv Ginsburg Nátán (?-1783/5544. chesván 27.), Ráv Benet Jákov (?-/5572. áv 16.) dáján, Ráv Münz Mózes (1750- 1831/5591. elül 6.) és Ráv Heller Cvi Hirsch (1776-1834/5595. tisri 25.). Az ótemetőben időnként a környezet is pusztított, például 1883 nyarán kölykök egy csoportja mászott be a temetőbe, ahol sírokat döntöttek ki és az 1831-es kolera áldozataira állított emléktáblát törték össze, az erejükön felül álló köveket pedig sárral dobálták meg.4 A temetőt 1886-ig használták, s a másfél száz év alatt többször elöntötte a Duna, el-elmosva köveket és időnként még a pihenni tért halandók maradványait is. Dr. Klein Gyula főrabbi becslése szerint mintegy négyezer ember remélte itt nyughelyét.5 MŰEMLÉKEN A MAJDNEM MŰEMLÉK Az 1860-as évek végétől már biztosan tudták, hogy a Laktanya utcai zsidó temetőből is előkerültek római kori sírok és egyéb leletek, Fiú szemléli Gálosi felfedezését mint ahogy erről Römer Flóris (1815-1889) is beszámolt az Akadémiának.6 Az első hivatalos közlést 1872-ből találjuk, amikor a temető - leendő - megszüntetése alkalmá-12) egység I 2021 JÚLIUS Óbuda FORRÁS: ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ III. 5. XLIX. TÁBLA
