Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-01-01 / 138. szám
JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 JANUÁR 22 egyetem próbálta megnyerni tanárának a hitközségi titkárt, de ő nem akart külföldre menni. 1894-ben a budapesti egyetem címzetes tanárrá nevezte ki, azaz végre rendes tanár lett, de fizetést nem kapott. Végül aztán, 30 évi titkári munka után, 1905-ben a király a sémi filológia és az iszlám történetének nyilvános rendes tanárává nevezte ki Goldzihert,10 így ő végre nem kényszerült többé adminisztrációs munkára, hogy családját eltarthassa, hanem tudásából profitálhatott. Goldzihernek pedig a mintegy száz nemzetközi pozíciója és rangja közül minden bizonnyal a legkedvesebb az volt, amikor 1917-ben a bölcsészkar dékánjának nevezték ki. A HOLLÓ UTCA 4. A pesti gettó egyik legrégebbi házát 1835-ben Törsch Károly építette a híres Hild József (1789–1867) tervei alapján. Az eredetileg egyemeletes bérházat 1869-ben a pesti hitközség vásárolta meg és bővítette még egy emelettel Schusbeck Pál (1823–1904) építész módosításai alapján. Az itteni lakások bérleti díjából biztosították a zsidó fiúárvaház költségeit. 11 „A kapun színes üvegablakok és hatágú csillag. Macskafejű kövekkel van kikövezve az udvar és a lépcsőház nem túlságosan világos. A második emeleten a zsidó rabbiság hivatalos helyiségei. Az első emeleten balra, a sarokban alacsony ajtó és egyszerű, régi réztábla. Ez áll rajta: Prof. Goldziher. Prof. Goldziher itt lakott, itt élt negyvenegy esztendőn keresztül, itt dolgozott, halhatatlan műveit itt alkotta, ebből a Holló utcai ódon házból áradt szét az a fény, amely világot vetett a keleti tudomány rejtelmes kérdéseire. [...] Innen a pesti gettóból indult el Gold ziher Ignác, a Cambridge-i Egye tem díszdoktora, a Royal Acade my tagja, a Tudományos Akadémia első osztályának elnöke, innen indult el, hogy meghódítsa a világot. De mindig vissza is tért ide, midig, mindenünnen visszatért a Holló utca 4. alá, ahol ha be akart lépni szobájába, az üvegablakos kis ajtón, meg kellett kissé hajtania a fejét...” 12 Itt élt Goldziher dr. Kohn Sámuel (1841–1920) főrabbi szomszédságában, kihez közeli barátság fűzte. AZ UTOLSÓ ELÕADÁS A professzornál 1921. november 5-én diagnosztizált enyhe influenzás tüneteket orvosa, dr. Lánczi, aki eltiltotta a tanítástól, de Goldziher kérésére végül is engedélyezte, hogy hallgatói felkeressék Holló utcai lakásán. Szerdai Arisztotelész előadása okozta vesztét, ugyanis a kétórásra húzódó beszéd annyira megviselte a beteg szervezetét, hogy magas láza és tüdőgyulladása lett. Szombaton éjfél után tíz perccel, rövid tusa után örökre elszenderült.13 Elnémult a tu dós otthona, de tárgyai tovább éltek a hitközség kötelékében, például a munkaasztala az Abonyi utcai zsidó fiúgimnázium igazgatói szobájának éke lett. 14 A 23. ZSOLTÁR Goldziher haláláig mélyen vallásos ma radt. Nem múlt el hétköznap, ami kor ne kötött volna tfilint és bur kolózott volna táliszba. Kis egye sületi imaházakba járt, ahol az en gesztelőnapi Neilá imát mindig maga imádkozta elő. Végrendeletében meghagyta, hogy halottasházában teste felett minden látogatónak kedvenc zsoltárát, a 23-ikat kell hébe rül és magyarul elmondania. A ha - lottmosdatási szertartásnál, azaz a táháránál Blau Lajos (1861–1936) sze mináriumi igazgató mondta hangosan a zsoltárt. Végakaratának meg - felelően abban a táliszban temették el, melyet bár micva ünnepé lyén is viselt. 15 RAVATAL AZ AKADÉMIA MÁRVÁNYCSARNOKÁBAN Goldziher testét, rendhagyó módon, a Holló utcai gyászházból az Akadémia oszlopos márványcsarnokába vitték felravatalozni. Ott mondta el Fischer Gyula (1860–1944) Dohány utcai főrabbi a búcsúbeszédét, mielőtt a tudós férfit örök nyugalomra helyezték a rákoskeresztúri izraelita temetőben. Az eseményről az alábbi tudósítást írták meg az Egyenlősé g című zsidó hetilapban: „Az Akadémia komor márvány oszlopcsarnoka mára gyászba öltözött. Az Akadémiának is súlyos gyásza van: tudós tagja fekszik a díszes kupolatető alatt. Az utcán fekete gyászkocsi áll, egyszerű és közönséges, akár a többi hitsorsosé, akik elköltöztek az örök hazába. A kapubejárat előtt két lovasrendőr posztol, büszke fekete lovon, mintha csak vigyázni akarnának Goldziher álmára. Az ajtóban feketéllik a tömeg: küldöttségek, cilinderes, fekete ruhába öltözött urak, de egyszerű, köznapi emberek is, akik az élet forgatagában megállottak itt egy pillanatra, hogy elmélyedjenek a múlandóságról. [...] A koporsó hatalmas szarkofágon áll, körülötte harminc gyertya fénye sárgállik és lobogva táncol a levegőbe. A koporsóra sűrű, sötét fátyolként, fekete terítő nehezedik. Alig lehet megmozdulni, annyian vannak a hódolók és tisztelők, akik eljuthattak ide... De mennyien vannak, akik nem voltak jelen, és mégis szívvel-lélekkel búcsúztak a tudomány Goldziher egyiptomi úton (Forrás: MILEV)