Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)

2021-06-01 / 143. szám

2021 JÚNIUS | egység 29 KÖZÖSSÉG | KILE között olyanok, akik addig még nem találkoztak a vallással. – Feladatom, hogy segítsem az elítélteket abban, hogy a szabadulás utáni időben is visszatérjenek hozzánk vagy más zsi­nagógákba. Többen fogadkoznak a börtönben, ha kijönnek, megtartják a vallást. De azt tapasztalom, hogy amikor ténylegesen szabadulnak, a benti lelkesedés alábbhagy. Bár a Tóra iránti szeretet megmarad, de azért nem azon a szinten, ahogy az bent volt – mondja Faith Asher. – A börtönben azok az elítéltek, akinek a szabadulás reménye a szemük előtt lebeg, szeretik tervezgetni, mi lesz a szabaduláskor, kit fognak megláto­gatni, kit nem, hová vezet majd az első útjuk, hogyan fognak munkát keresni, mit fognak majd dolgozni. Szeretnek beszélgetni a rabbival ar­ról is, mi újság kint a világban, mert a rabbi a benti és a kinti világ közötti kapocs – teszi hozzá, bemutatva azt, hogy a vallásgyakorlás segítésén túl miben számítanak rá. – Milyen volt, amikor először lépte át egy börtön kapuját? – kér­dezzük. – Meglepődtem. Úgy kép­zeltem, olyan lesz, mint amilyennek az amerikai filmekben látjuk: sok kapun átkelve egyedül találkozom narancssárga ruhás rabokkal. De nem ilyen volt. A rabok nem na­rancs sárgában vannak, és én is min­dig kísérővel megyek. Fontos, hogy az ember beleélje magát az elítélt lel­ki helyzetébe. Fontos együtt érezni, még akkor is, ha nekik mások az igé­nyeik, más a lelkiviláguk – meséli. Ez a több éves gyakorlat is közre­játszott abban, hogy július elsejétől, amikortól az EMIH átveszi a Mazsi­hisztől a börtönlelkészi feladatokat, Faith Ashert nevezik ki országos hatáskörrel rendelkező rabbinak. Addig azonban még rengeteg a teendő. A rabbinak ugyanis egy na­gyon szigorú hierarchiában műkö­dő rendvédelmi intézmény minden szabályát kell kitanulnia. A szigorú biztonsági előírások miatt tanfolya­mot is el kell végeznie. Asher együtt dolgozott a feladatot eddig ellátó börtönlelkésszel, a most nyugdíjba vonuló Schönberger András pé­csi főrabbival, azon például, hogy biztosítsák a kóser ellátást a bünte­tés-végrehajtás intézményeiben. Ez ugyanis nem megy zökkenőmente­sen, és bizony komoly koordinációt igényel, aminek csak az egyik eleme az igényfelmérés. – Az ünnepi étke­zések alkalmával sokszor fogyasz­tunk bort, de alkoholt tilos bevinni a börtönbe, ezért azt szőlőlével lehet pótolni. Üveget nem lehet bevinni, szintén a biztonsági szabályok mi­att. Azonban, ha üvegből áttöltjük egy műanyag flaskába, abba már kerülhet mindenféle, nem garantál­ható a kóserság. A tárolása sem egy­szerű ezeknek az ételeknek – idézi fel Asher rabbi, mennyi feladat van annak megszervezése mögött, hogy minden elítélt, aki igényli a kóser étkezést, megkaphassa azt. A BÖRTÖNLELKÉSZI SZOLGÁLAT KIALAKULÁSA A történelmi korok dokumentumai tanúskodnak arról, hogy az egyházak nem hagyták magukra az elítélteket, törődtek a különböző bűncselekmé­nyek miatt elzárt rabokkal. Már a 19. században is felmerült, hogy a büntetés letöltése alatt olyan segítséget kapjanak a rabok, amelyek a szabadulás után segítik őket a társadalomba való visszailleszkedésben. Miklósi Márta, A büntetés-végrehajtási szervezet reintegrációs tevé ­kenységeinek új rendszere Magyarországon című, 2016-ban megjelent tanulmányában felidézi, hogy a rendszerváltás környékén, שלאןר 1989 után a büntetés-végrehajtás és az egyházak között kialakult az az együtt­működés, amelynek keretében egyházi szolgálat végzése céljából egy­házak és a különféle felekezetek vezetői, valamint a missziós és karitatív szervezetek tagjai beléphetnek a börtönökbe. Tehát ez a kapcsolat már több mint harmincéves múltra tekint vissza. A Börtönlelkészi Szolgálat életre hívásáig azonban 2000-ig kellett vár­ni. A Börtönlelkészi Szolgálat létrehozása „a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben jelentős esemény volt”. A tanulmányból az is kiderül, hogy „mind az egyházak, mind pedig a büntetés-végrehajtás nagy figyelmet fordítottak a Börtönlelkészi Szolgálat működésének biztosítását szolgáló feltételek megteremtéséhez annak érdekében, hogy a vallásgyakorlás ne csupán alkotmányos alapelv maradjon, hanem napi szinten élhessenek a vallásgyakorlás jogával mindazok, akiknek életében a vallás támogatást, útmutatást jelent”. A zsidó börtönmisszió is közel harmincéves múltra tekint vissza. Korábban Köves Slomó és Oberlander Báruch is bejárt rabbinikus feladatokat ellátni a börtönökbe. A kóser börtönkosztért már három éve az EMIH fenntartásában működő Óbudai Kóser Catering felel. Az izraelita elítéltek ugyanis jogosultak kóser étkezésre, ha azt igénylik. A Catering vezetője, Erdős Judit azt mondja, a budapesti büntetés-végrehajtási intézményekbe szállítják ki az ételt, ami napi háromszori kóser étkezést biztosít. Jelenleg tíz adagot visznek ki minden nap. – Az igény nagyobb lenne, mert a kóser étel sokkal jobb minő­ségű és finomabb is, mint a börtönkoszt. Az igényt azonban megvizsgálják a rabbik, és csak azt hagyják jóvá, ha tényleg zsidó származású elítélttől érkezik a kérés – meséli Erdős Judit. A büntetés-végrehajtás mindig jelzi, ha az ételt olyan rabnak kell készíteni, akit fizikai munkára küldenek. Az ilyen esetekben nagyobb kalóriatartalmú ételeket állítunk össze. De azt is jelzik, ha valaki börtönkórházba kerül, és diabetikus táplálkozást kell követnie. Minden egyedi igénynek meg kell felelniük az ételeinknek – teszi hozzá. A kóser börtönkoszt nem olcsó mulatság, szállítással, csomagolással együtt egy napi adag ötezer forintba kerül. Ennek a költségnek a 20 százalékát fizeti ki az állam, a többit az EMIH rakja hozzá. KÓSER ÉTEL A BÖRTÖNBEN

Next

/
Thumbnails
Contents