Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-06-01 / 143. szám
2021 JÚNIUS | egység 17 KÖZÖSSÉG | HOHMECOLÓ MIÉRT NEM KÖLTÖZÖTT A REBBE IZRAELBE? Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, akinek halálozási évfordulójáról éppen most, támuz hónap 3-án (idén június 13.) emlékezünk meg, soha nem járt Izraelben, noha mindig is nyíltan támogatta a zsidó államot és rendszeres kapcsolatban állt az izraeli politikusokkal, akik többnyire sokat adtak a szavára. Zsidók tízezrei költöztek a Rebbe ösztönzésére Izraelbe és küldöttek tucatjait rendelte a Szentföldre. New Yorkot viszont soha nem hagyta el attól fogva, hogy magára vállalta a vezetőséget. A Rebbe számára az volt az elsődleges, hogy minél több zsidó ismerje meg a gyökereit és éljen a tórai parancsolatok szerint. Egy 1983-as levelében például ezt írta: „... minden ember elsődleges kötelessége, hogy a rábízott feladatot ott teljesítse, ahol él és csak akkor döntheti el, hogy elköltözzön-e máshova, hogy ott folytassa a feladatát, ha már mindent megtett helyben. Természetesen addig nem hagyhatjuk el a „csatateret”, amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy minden rendben van.” A Rebbe azzal folytatja a levelét, hogy leírja, miféle veszélyek leselkednek a zsidókra: a zsidóságtól való elidegenedés, vegyes házasság, asszimiláció, a zsidó identitás teljes elvesztése. Úgy véli, ezek ellen mindenkinek kötelessége saját lakóhelyén harcolni. Az 1973-as jom kipuri háborút követően Áriel Sáron későbbi miniszterelnök megkérdezte a Rebbét, miért nem költözik Izraelbe. Ha parancsnokhoz hasonlóan így tenne, bizonyára nagyon sokan követnék őt, mondta. A Rebbe azt felelte, hogy a parancsnoknak sokszor éppen hátra kell maradnia, mint a kapitánynak a süly lyedő hajón. Ugyanebben az évben az újságíró Mose Ison is feltette ugyanezt a kérdést a Rebbének, és hasonló választ kapott. A Rebbe azt mondta, hogy reményei szerint hamarosan eljön a nap, amikor megláthatja Izraelt. Addig is, aki nem oktatási vagy rabbinikus feladatokat lát el lakhelyén és kikéri a véleményét, ő mindig azt tanácsolja, hogy költözzön a Szentföldre. „A probléma azok esetében van, akik kulcsszerepet töltenek be a közösségükben, és ha elmennek, minden összedől. Ők olyanok, mint a hajóskapitányok a viharos tengeren: mindig a kapitány hagyja el utolsónak a hajót. Először az utasait kell megmentenie...” Amikor azt kérdezték tőle, hogy miért nem látogat legalább el Izraelbe, azzal érvelt, hogy nem hagyhatja el az amerikai és az orosz zsidókat. Ha ugyanis egyszer Izraelbe látogatna, háláchikusan, a zsidó jog alapján, tilos lenne elhagynia az Országot. „[Ha pedig az emberek azt látnák, hogy visszatérek egy izraeli útról], azt mondanák, hogy az Egyesült Államokban jobb élni és ezt azzal »bizonyítanák«, hogy elhagytam az Egyesült Államokat és megbántam... Nem érdekelné őket, hogy azért »bántam meg«, mert még mindig [több mint] hárommillió zsidó van itt, akik mindenféle dologban segítséget igényelnek.” Így írt a Rámbám (Maimonidész) A királyok törvényei 5:9.: „Tilos elhagyni Izrael Földjét és a diaszpórába menni, hacsak nem tóratanulás vagy házasságkötés céljából, illetve azért, hogy az ember megvédje a tulajdonát a nem-zsidóktól. Ha teljesítette a céljait, vissza kell térnie Izrael Földjére. Hasonlóképpen elhagyhatja valaki Izrael Földjét azért, hogy kereskedjen. Tilos azonban elhagyni a diaszpórában való letelepedés céljából, hacsak nincs olyan súlyos éhínség Izrael földjén, hogy egy dínár értékű gabonát két dínárért adnak el.” Amint láthatjuk, vannak kivételek, és a Rebbe maga is küldött rövid időre, speciális megbízatásokkal embereket Izraelbe, saját magával kapcsolatban azonban sokkal szigorúbb volt. Apósa, a hatodik rebbe ennél megengedőbb volt, és egyszer ellátogatott a Szentföldre. Erre 1929-ben került sor, miután a szovjet hatóságok szabadon engedték. Ezt követően telepedett le az Egyesült Államokban. Slomó Goren rabbi Izrael főrabbija volt 1973 és 1983 között. Négy egymást követő találkozásukkor kérdezte meg a Rebbét, hogy miért nem látogat Izraelbe. A Rebbe minden alkalommal más indokot mondott: 1. Amióta elvállalta a mozgalom vezetését, sosem hagyta el „Lubavicsot”, vagyis New Yorkot. 2. Ha egyszer ellátogatna oda, problematikus lenne elhagynia a Szentföldet. 3. A korábbi lubavicsi rebbék sem látogattak Izraelbe, nyilvánvalóan azért, mert Isten megakadályozta őket ebben. Goren rabbi később csodálkozott ezen, hiszen a hatodik rebbe járt Izraelben. 4. A negyedik alkalommal fel sem kellett tennie a kérdést, a Rebbe máris magyarázatot adott. Egy rebbe számára fontos, hogy elődei sírjánál imádkozzon. Mivel az előző rebbe számára lehetetlen volt visz szatérni a Szovjetunióba, ahol elődei a mai napig nyugszanak, Hevronba utazott, hogy ott az ősapák sírjánál imádkozzon. Mivel ő, tehát a Rebbe apósa (a hatodik rebbe) New Yorkban van eltemetve, neki, vagyis a Rebbének már nem kell a Szentföldre utaznia ezzel a céllal. Ekkor Goren rabbi úgy érezte, hogy ez az igazi indok és ettől fogva nem tette fel többé ezt a kérdést a Rebbének.
