Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-05-01 / 142. szám
JUDAPEST ANNO | JUDAPEST egység | 2021 MÁJUS 20 húz ta az ujját a zsidó ünnepek listá ján, ahol bizony nem szerepelt Sá vuot, hát természetes dolog, hogy vonakodott megadni az engedélyt... Másfelől viszont felmerül a kér dés, hogy 1877-ben a kultuszminiszter kitől és miképpen tájékozódott az ünnepekről, továbbá, hogy ez a több szempontból is hibás lista (hiszen Szukkotnak a 9. napja is ünnepnap, de még ha Smini Áceretet külön is kezeljük Szukkottól, Szimchát Tóra így is, úgy is hiányzik) mégis hogyan lehet, hogy 12 évig úgy volt használatban, hogy előtte ez különösebben senkinek sem okozott gondot? Az eset ma már megmosolyogtató, azonban akkor számos zsidó családnak okozott komoly fejfájást a szombati és ünnepnapi írás. A zsidó felekezetet gyakorlatilag választás elé helyezték: ha középiskolába megy, akkor vállalja, hogy megszegi a vallási törvényeket, ha viszont ezt megtagadja, akkor kicsapják az iskolából. Szabolcsi Miksa (1857–1915) újságíró, a korszak egyik fő neológ véleményformálója sze rint a keresztény elit ilyen formán akarta minél távolabb tartani a haladó zsidókat az intellektuális pályától,2 s ezáltal az ország veze tésétől, hiszen az orthodox és más vallásos zsidóknál fel sem merült, hogy „kompromisszumot” hozzon a Tórával szemben. Hát ilyen is volt az 1867-es emancipációs törvény és az 1895-ös recepciós törvény közötti időszak. De tér jünk inkább át a vallástörténetre. A BIZALMATLANUL FOGADOTT „ZSIDÓ LEÁNY-KONFIRMÁCIÓ” „[...] már ki is van tűzve az ünnepély napja és a pesti [neológ – szerk.] izr. hitközség története maholnap gazdagabb lesz egy zsidó konfirmáció – kísérletével”3 – kezdte főoldali cikkét 1888 tavaszán az Egyenlőség újságírója, aki távolságtartást és elővigyázatosságot sugall olvasóinak. A neológ hitközség által engedélyezett, egyébként magánkezdeményezés a keresztény konfirmáció intézményét igyekezett implementálni zsinagógai környezetbe, célja pedig az volt, hogy az iskolától elváló zsidó leányok egy zsinagógai ünnepélyen nyerjenek megerősítést hitükben és nyilvánítsák ki a felekezethez való hűségüket. Nem véletlen, hogy egy ilyen ünnepély életre hívása nem az orthodox (habár az orthodoxián belül is időről időre felmerülő téma volt a leánynevelés mikéntje), hanem a neológ hitközségben jelent meg, ahol egyre szélesebb körben volt tapasztalható a fiatalabb generációk vallást hanyagoló életmódja, mely a későbbiekben egyre gyakrabban ve zetett a kitérésekhez. Az ok tehát A KIFELEJTETT SÁVUOT Még mielőtt az leányünnepségre térnénk rá, kultúrtörténeti érdekességként közöljük az Egyenlőség egy 1889-ben napvilágot látott érdekes publicisztikáját. Az asszimilációpárti zsidók hetilapjának szerkesztőségében több szülő is jelezte, hogy gyer mekeiknek az egyébként is a mi - nimumra redukált, az ünnepek megtartásához szükséges engedmé nyeket is vonakodtak megadni a középiskolai igazgatók Sávuot ünnepén. A vonakodás oka egészen egyszerű volt: az igazgatóknak nem volt tu domásuk a tóraadás ünnepéről, ugyanis az nem szerepelt abban az 1877-es miniszteri rendeletben, melyet minden középiskolai igazgató megkapott. A rendelet szövege így hangzott: „Izraelita ünnepek alatt értendők: a) rosch-haschonó, újév 2 napja – b) jom hakipurim, engesztelő dés 1 napja – c) szucot, sátoros ün nep 1. 2. 8. napjának fele-fele – d) peschach, húsvét 1. 2. 7. 8. napjának fe le-fele. Ezen összesen 6 egyfél napon joga van az izraelita tanulónak nem írni és nem rajzolni, ha szülei er re vonatkozó óhajtásukat írásban bejelentették az igazgatónak.” 1 Na tehát hiába is kérte a jámbor iz raelita szülő az igazgatót, hogy gyer mekét mentsék fel az írás és rajzolás alól, a precíz igazgató végig-A zsidó „leány-konfirmáció” ÉS SÁVUOT AZ ELFELEJTETT ÜNNEPTÕL A TÓRAADÁSRA IDÕZÍTETT LEÁNYAVATÁSIG A Judapest anno rovata a neológiában elterjedt szertartás fejlődését idézi fel, melynek célja a zsidó leánykák hitben való megerősítése volt, egyfajta közös bát micva ünnepség keretében, melyet kezdetben keresztény terminológiával élve konfirmációnak neveztek. A leányünnep felidézésének külön apropóját adja, hogy jellemzően Sávuotkor, de legalábbis tavasszal tartották. CSEH VIKTOR ÍRÁSA A szolnoki nagyzsinagóga Sávuotra díszítve (Forrás: MILEV)
