Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-05-01 / 142. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2021 MÁJUS 14 MIKVE MINT KIEGÉSZÍTÕ JÖVEDELEM Régi alapelv, hogy a hitközségi alkalmazottak (rabbi 1, kántor, sakter, sámesz stb.) fizetése több részből tevődött össze. Egy részét a hitközség fizette készpénzben, valamint természetben (cukor, liszt, só, kávé, tűzifa, előre meghatározott mennyiségben, ünnepi csokor Szukkotra stb.), másik részét pedig a hitközségi tagok fizették a szolgálataik után. Így a rabbi fizetése kiegészült pl. az esketésért, anyakönyvezésért kapott díjjal, sakternek fizettek minden egyes levágott állat után, a kántornak pedig pl. amikor felkérték szereplésre esküvőkön és, azt hiszem, temetésen is. A sámesz mindenféle dolgot árusított, pl. emlékszem, gyerekkoromban nála lehetett kapni bort kidusra sábesz előtt, és pl. a brisz utáni lakomán az a szokás2 , hogy körbejár egy tányér ral, és minden jelenlévőt megáld mi söbérách áldással, ami szintén plusz bevételt hoz neki. (Érdekes, hogy ennek kapcsán találtam egy responsum könyvben3 a kérdést, hogy a lakomán részt vevő nem-zsidó városi jegyző is kaphat-e áldást a sámesztől. A rabbi válasza szerint meg lehet áldania, annyi különbséggel, hogy a bevezető formulát át kell alakítani arra, hogy „Az Örökkévaló, a világ teremtője áldja meg” őt, ne pedig a hagyományos „Aki megáldotta őseinket, Ábrahámot, Jichákot és Jákobot” szerepeljen, hisz ezek nem az ő ősei.) Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem fizetésen felüli juttatás volt, hanem eleve be volt kalkulálva az alkalmazottak bérezésébe, mintegy kiegészítő jövedelemként. Ebből kifolyólag a havi bevételük nem volt fix – ha több esküvő stb. volt, akkor több volt a bevétel, ha kevesebb, akkor kevesebb. Ebből adódik az a szigorú előírás 4, hogy minden városban csak a helyi rabbi engedélyével szabad esketnie más rabbiknak – hiszen minden esküvő, amit nem ő tartott, az egy előre bekalkulált fizetés kiesését jelentette. A kismartoni jegyzőkönyvben látjuk, hogy ott a kántor és a sámesz közösen vállalták a mikve működtetését és osztoztak az ebből származó bevételen. Mit jelent a mikve működtetése? Vannak a látható feladatok: gondoskodni róla, hogy a víz meleg legyen és készen álljon a használatra, takarítani, előkészíteni törülközőket stb. A MIKVÉS ASSZONYOK A női mikve körüli teendőket – ahogy a jegyzőkönyvből látjuk – a feleségeiknek kellett ellátni. Érintőlegesen már beszéltünk a mikvében szolgálatot teljesítő felügyelőnőkről a Kazinczy utcai fürdő háború utáni működésénél5 . Ezek az asszonyok segítik a mikvébe érkező nőket és biztosítják a kóser alámerülést, ahogy a Sulchán áruch írja6 : „Az alámerüléskor álljon mellette egy tizenkét év nél és egy napnál idősebb zsidó nő, hogy megnézze, nem maradt-e a fején lévő hajból a víz felszínén úszva valami. Ha nem talál ehhez nőt, akkor a férje is állhat mellette, hogy nézze, megfelelően merült-e alá”. Valójában a rituális fürdőkben dolgozó mikvés asszonyok nagy tapasztalattal rendelkező nők, akik amellett, hogy morális támogatást nyújtanak, a nőkre háruló felelősséget is csökkenteni tudják azzal, hogy megbizonyosodnak róla, rendben zajlott-e le a felkészülés és az alámerülés. Czingel Szilvia így fogalmazza meg Ünnepek és hétköznapok című könyvében 7 a kísérő nők szerepét: „A női mikvések, akik a nők alámerülési rítusát felügyelték, valamint takarították a mikvét, csak megbízható zsidó asszonyok lehettek8 . A mikvésnek gazdag élet tapasztalattal kellett rendelkeznie. Bizalmi állás volt, hiszen előtte meztelenül mutatkozott meg mindenki... Míg a férfirészlegen dolgozó mikvés sokkal inkább a »gondnok« szerepét töltötte be, addig a női mikvésnek sokkal több mindenre kellett figyelnie... A mikvébe érkező, alámerülni akaró nőt a mikvés először alaposan kikérdezte”. egység | 2021 MÁJUS 14 MIKVÉK A FÕVÁROSBAN ZSIDÓ NÕK SZÁMÁRA 14. rész Milyen feltételek mellett maradhat a mikvés munkában? A RITUÁLIS FÜRDÕK MÛKÖDÉSE EGY 18. SZÁZADI DOKUMENTUM ALAPJÁN Mikvéket bemutató sorozatunk következő részében egy különleges kordokumentumot mutatok be, amelyből a rituális fürdők életének több különböző érdekességét ismerhetjük meg. A dokumentum egy 1795-ből származó németes jiddis és héber nyelven íródott kismartoni hitközségi jegyzőkönyv magyar fordítása, melynek kapcsán három témát fogunk tárgyalni. OBERLANDER BÁRUCH ÍRÁSA
