Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-05-01 / 142. szám
egység | 2021 MÁJUS 12 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM Zsidó bírósággal az asszimilációért: Napóleon szánhedrinje Attól fogva, hogy I. Theodosius császár megszüntette a szánhedrin működését, számos alkalommal próbálták meg újjáéleszteni a zsidó legfelsőbb bíróságot. Bár ez a kezdeményezés többnyire a zsidó közösségből érkezett, mintegy két évszázaddal ezelőtt megtörtént, hogy államilag próbálták visszaállítani ezt az intézményt. A kezdeményező pedig nem volt más, mint Napóleon. CHANA DEUTSCH ÍRÁSA 5. a zsidóknak szeretniük és védelmezniük kell Franciaországot 6. a zsidóság semmiféle kézműves vagy egyéb foglalkozást nem tilt 7. dicséretes, ha egy zsidó mezőgazdasággal, kétkezi munkával vagy művészetekkel foglalkozik 8. tilos az uzsora Mivel ezen testületet összehívása mögött egyértelmű politikai szándék húzódott és célja a zsidó közösség beolvasztása volt, továbbá a meghívott tagok nem dönthettek szabad belátásuk szerint, illetve sokuk a szekularizáció és az asszimiláció híve volt, ezt a szánhedrint sohasem tekintették legitimnek a zsidó világban. Napóleon bukását követően pedig hamar meg is feledkeztek róla. Napóleon nem önzetlenül foglalkozott a kérdéssel: célja a zsidók asszimilációja volt. Felkészülésként összehívott egy pro minens zsidókból álló tanácsot, akik hez 12 kérdésből álló sorozatot intézett. A kérdések nagyrészt ve gyes házasságról, zsidók és nem-zsidók viszonyáról, valamint a zsidó jogrend működéséről szóltak. Napóleon nem csak úri passzióból érdeklődött. Célja a zsidók asszimilációja volt, és ezt a folyamatot akarta elősegíteni a kérdésekre – természetesen a saját szája íze szerint – kapott válaszokkal. A tanács tagjai ugyanis részben a nyakukat féltették, részben pedig valóban hittek a napóleoni eszmékben. Ennek megfelelően a válaszokból az derült ki, hogy a zsidó vallás és annak törvénykezése alárendelhető az állami törvényhozásnak. Napóleon azt remélte, hogy programja nyomán egy nemzedéken belül alaposan megfogyatkozik a zsidók aránya (ezért érdekelte őt a vegyes házasságok kérdése), továbbá jelentősen csökken a zsidó közösség kohéziója és a rabbik befolyása a magukat továbbra is zsidónak definiálók között. Nem sokkal később a nagy szánhedrint is összehívta, vagyis 71 vezetőt gyűjtött egybe, hogy érvényesítse a korábbi határozatokat, melyet a prominens zsidók tanácsa hozott. A névválasztás és a 71-es szám hangsúlyozása természetesen azért volt fontos, hogy kiemelje az ókori rendszerrel való kapcsolatot és hatalmat adjon a résztvevők kezébe. A szánhedrin vezetője, aki a nászi címet viselte, akárcsak az igazi szánhedrin korában, a korábbi tanács elnöke, David Sinzheim strasbourgi rabbi volt. A nagy szánhedrint végül 1807 februárjában nyitották meg. A benne ülő 49 rabbi mellett 25 világi vezető is helyet foglalt (többek közt tehát ebben is különbözött a valódi szánhedrintől). Az intézmény ugyanazon év áprilisáig működött, gyakorlatilag kizárólag azzal a céllal, hogy a korábbi döntéseket „elfogadják”, bár a tagok nem kaptak sok beleszólást. A következő döntéseket hozták: 1. tilos a poligámia 2. a zsidó válás csak polgári válás után érvényes 3. a zsidó házasságkötést polgári házasságkötésnek kell megelőznie 4. minden zsidónak kötelessége nem-zsidó polgártársait testvérnek tekinteni és ugyanúgy szeretni és támogatni, mintha hittestvérei volnának Napóleon szánhedrinjének vezetője, David Sintzheim rabbi Pierre-Paul Prud’hon festményén FORRÁS: WIKIMEDIA HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM
