Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-05-01 / 142. szám
egység | 2021 MÁJUS 10 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM ítélet esetén nem elég, ha egy fővel többen követelik azt, hanem legalább kétfős többségre van szükség: A felmentésről szóló döntésed nem olyan, mint az elmarasztalásról szóló döntésed. A felmentésről szóló döntésed egy [főnyi többségen] mú lik, az elmarasztalásról szóló döntésed viszont [legalább] két [főnyi többségen] múlik. Most már tehát 22 főnél járunk, azonban ez nem lenne praktikus, hiszen döntetlen eredmény is születhetne egy ítélet megvitatása során. Szükségünk van még valakire, hogy egyértelmű döntésre juthassanak a bírák: „Mivel egy bíróság nem állhat páros számú [bíróból], hozzáadunk még egyet, így lesz tehát 23 [fős a bíróság]” – zárja a Misna a gondolatmenetet. MEGVÁLTÁSRA VÁRVA Joggal merülhet fel a kérdés, hogy napjainkra miért csupán a bíróságok legkisebb egysége, a bét din maradt fent. Ennek legfőbb oka, hogy a szánhedrin tagjainak rendelkezniük kellett egy különleges avatással, mely egétagok között az ortodox zsidóság szinte minden irányzata képviseltette magát. Utolsó elnöke a közelmúltban elhunyt lubavicsi talmudtudós, Adin Steinsaltz rabbi volt. A rendkívül színes összetételű, komoly rabbikból álló testületet azonban nem ért el átütő sikert, és kevesen tekintik működését legitimnek a zsidó világban. Úgy tűnik tehát, hogy a nagy szánhedrin újjáalapításával is meg kell várnunk a messiás eljövetelét. A SZÁNHEDRINEK MÛKÖDÉSE A Misnában és a Talmudban számos alkalommal értesülünk a szánhedrin működésének folyamatáról. Ezek a részletek gyakran nem száraz jogi szövegek, hanem a korabeli életet és bölcseink nagyon is emberi vonásait is elénk táró történetek. Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat. MEGFELLEBBEZHETETLEN ÍTÉLETEK A szánhedrin, a legfelsőbb zsidó bíróság ítélete megfellebbezhetetlen volt. Első történetünk ezt illusztrálja. A szánhedrin egyik legfontosabb feladata az új hónapok megszentelése volt. Abban az időben a zsidók nem előre megszerkesztett naptárt használtak, hanem a Hold ismételt megjelenésekor tanúk indultak Jeruzsálembe, hogy a szánhedrin tagjai elé tárják, mit láttak. A csillagászathoz értő bölcsek alaposan kikérdezték őket, és amennyiben meggyőződtek arról, hogy a tanúk valóban a Hold ismét megjelenő, vékony sarlóját figyelték meg az égen, úgy kihirdették az új hónapot, és ezzel az arra a hónapra eső ünnepek dátumát is. A Misna (Ros hásáná 2:8-9.) elbeszéli, hogy egy alka lommal, mintegy kétezer évvel ezelőtt, amikor Rábán Gámliel állt a 71 fős bíróság élén, a nagy bölcs vitába keveredett két kollégájával. Dosza ben Horkinász rabbi és Jehosua rabbi ugyanis hamis tanúzással vádolt két férfit, akik az újhold beálltáról tudósították a szánhedrint. Rábán Gámliel azonban hitelesnek fogadta el szavaikat, és kihirdette az új hónapot. Miután értesült arról, hogy Jehosua rabbi továbbra is úgy tartja, hogy az új hónap valójában egy nappal később kezdődik, követet küldött hozzá a kö vetkező utasítással: „Megparancsolom neked, hogy botoddal és er szényeddel a kezedben jelenj meg előttem a te számításod szerinti Jom kipur napján!” Jom kipur, az engesztelés napja, a zsidó év legszentebb ünnepe. Ezen a napon nem utazunk, nem cipelünk semmit közterületen és természetesen pénzhez sem nyúlunk. Rábán Gámiel tehát arra kötelezte Jehosua rabbit, hogy mindenki előtt nyilvánítsa ki: tévedett, és Jom kipur valójában egy nappal korábban van, a szánhedrin által kihirdetett, hivatalos álláspont szerint. Jehosua rabbi nagyon elkeseredett és nem tudta, hogy mitévő legyen. Szentül hitt az igazában, ám a szánhedrin döntését sem akarta megkérdőjelezni. Ha a kijelölt napon megjelenik botjával és pénzével a kezében Rábán Gámliel előtt, azzal elismeri a szánhedrin ítéletét, ám a saját számítása szerint megszentségteleníti Jom kipurt. Ha azonban nem jelenik meg mestere előtt, azzal szen Mózestől eredt. Ez a láncolat azonban megszakadt a történelem viharai során. A Szentély lerombolása után a nagy szánhedrin tagjainak is menekülnie kellett Jeruzsálemből. A testület Izrael északi részén, Galilea különböző településein folytatta működését, változó feltételek mellett. Az idegen hatalom hol üldözte, hol megtűrte a szánhedrint, míg végül, a polgári időszámítás szerinti 358-ban, I. Theodosius kelet-római császár felszámolta az intézményt és betiltotta az avatást. A szánhedrin utolsó rendelkezése a matematikai és csillagászati módszerekkel létrehozott, szerkesztett naptár bevezetése volt. Korábban ugyanis tanúk beszámolói alapján a szánhedrin állapította meg az újhold beálltát, tehát a soron következő hónap kezdetét és az ünnepek időpontját. Ezt követően szinte minden nemzedékben történt kísérlet az eredeti avatás megújítására és a szánhedrin ismételt összehívására, de ez még a valaha élt egyik legnagyobb tóratudósnak, Maimonidésznek (Mose ben Maimon rabbi, 1135–1204) sem sikerült. A XIX. század elején Napóleon próbálta sikertelenül feléleszteni a szánhedrint (lásd Zsidó bírósággal az asszimilációért című írásunkat a 12. oldalon), legutóbb pedig 2004-ben az izraeli Tverjában (Tibériás), az egykori szánhedrin utolsó működési helyén határoztak a testület újjáalapításáról. A egység | 2021 MÁJUS 10 HOHMECOLÓ | TÖRTÉNELEM FORRÁS: CLASSICALMONUMENTS.TUMBLR.COM
